2017. február 24., péntek

A határtalanság bölcsője

Újhold és napfogyatkozás a Halakban: 2017.02.26 (15h59p)

"Hogyan óvhatunk meg egy vízcseppet a kiszáradástól?
Ha visszadobjuk a tengerbe."
Szamszára című film

Ebben a bejegyzésben a lét körforgásáról és a karmáról fogok írni, de mielőtt belevágnánk ebbe a kényes témába, szeretném tisztázni a fogalmakat.

A szanszkrit szamszára szó "folyamatos mozgást", a "létkerék örök körforgását" jelenti. Hétköznapi értelemben ezt nevezzük lélekvándorlásnak. Az egységből kihasadt lélek az anyagi világ fogságába zuhan, majd megkezdi a tapasztalást, ami a megvilágosodáson keresztül visszavezeti őt újra az egységbe. Életről életre, testről testre tanul és fejlődik. A lélekevolúció iránya nem egyenes vonalú, hol előre lépünk, hol visszafelé. Megakadunk. Ismétlünk. Hosszú időn keresztül ugyanazokat a tapasztalati köröket futjuk.

Szamszára nem csupán egy elvont fogalom, hanem a létezésünk mindennapi működése is. Nem kell életeknek eltelnie ahhoz, hogy észrevegyük ezeket az ismétlődéseket: megmutatkoznak a családi mintákban, a párválasztásunkban, a döntéseinkben, a reakcióinkban. Addig tartózkodunk ugyanabban a mókuskerékben, ameddig fel nem ismerjük magát a mókuskereket. Abban a pillanatban, hogy tudatosítottuk magukban a mintát (a szituációt), máris lehetőségünk van változtatni azon.

Itt jön a dolog érdekes része: a karma. A karma a legtöbb esetben a köztudatban egy egzotikus elképzelés: korábbi regényes-fordulatos életünk büntetése vagy jutalma. Ez részben igaz is, de a karma nem egy rajtunk kívül álló, felsőbb hatalom.
A karma az emberi létezésben rejlő erő: szó szerint "cselekvést" jelent. Az, hogy egy adott életben hogyan cselekszünk, meghatározza a következő életünket.

Kisebb időegységre levezetve: az, hogy éppen most hogy cselekszünk, cselekszünk-e egyáltalán, vagy mozdulatlanul várjuk a csodát / a sült galambot / a minket megmentő szőke herceget, meghatározza a következő pillanatunkat.

Akaratunkkal behatolunk a világba, a cselekvésünkkel pedig formáljuk, alakítjuk azt. Ehhez nem kellenek életek: pont elég a jelenlegi.
A vasárnapi újhold együtt jár egy gyűrűs napfogyatkozással. Mivel a kora esti órákra esik, ezért Magyarország területén nem lesz látható. (Láthatósági térkép és egyéb információ)

Csillagászatilag kevésbé, asztrológiailag viszont annál izgalmasabb ez a konstelláció. A Halak jegyében ugyanis nem csak a Nap, a Hold és a leszálló-holdcsomópont kapcsolódik össze, de egyik oldalról a tudatosság, a világos, reális gondolkodás planétája, a Merkúr őrzi, míg a másik oldalról a Neptunusz.

A képletre pillantva nem egy hal, hanem egy másik vízi élőlény elevenedett meg előttem: a cet. A bálna szimbolikája összefügg azzal a fajta újjászületéssel, amit egy életen belül, tudatosan megtapasztalhatunk. Gondoljuk Jónásra, aki nem akarta felvállalni a prófétaságot és megpróbált elmenekülni a sorsa elől. Elnyelte egy "nagy hal" ahonnan a hite és az imái mentették meg. Végül újjászületett és hirdetni kezdte Isten  igéjét.

Gyerekmesében is találkozhatunk ezzel az aspektussal. Mikor Pinokkió letért a helyes útról, nem figyelt lelkiismeretének örökké ciripelő hangjára és mindenféle galibába keveredett, őt is bekapta a hatalmas cet. Mmikor végül Gepettoval együtt partot ért, jutalmul igazi kisfiúvá változott.

A bálna az eredetünkhöz, spirituális gyökereinkhez, elfeledett ősi tudásunkhoz vezet vissza. Olykor le kell merülnünk létünk alapjaihoz, hagyni kell, hogy beszippantson minket a sötétség, mert a sorskérdéseinkre a választ csak ott mélyen, legbelül találhatjuk meg.

Ebben az áramlatban úsztunk-sodródtunk az elmúlt hónapokban. Igyekeztünk visszatalálni sorsunk valódi útjára, de ehhez szembe kellett nézni azokkal az önmagunk felé vállalt kötelezettségekkel, amiket próbáltunk elhárítani.

Az egységben felelősek vagyunk mindenkiért, de amíg saját magunkat nem szeretjük, nem vállaljuk fel teljes mértékben, addig mások felé is csak fél-szeretetet, fél-felvállalást tudunk gyakorolni.
Ez a folyamat zajlik. Történik tőlünk függetlenül is, de akár észre is vehetjük a "mókuskereket". "Megtörhetjük" a karmát másképp-cselekvéssel. Vagy egyáltalán cselekvéssel. Olyan világban élünk, ahol minden másodpercünket a tevés-vevés teszi ki, mindig rohanunk és örökké ezer a dolgunk, tudatosan mégis olyan ritkán cselekszünk.

Tudatos cselekvés az, ha látjuk és vállaljuk is tetteink minden következményét.

A Halak újholdnál még van egy tiszta pillanat, mikor a határtalanság bölcsőjében időzhetünk. Ez a korábbi életünk és az előttünk álló élet lélegzetvételei között keletkező csend. Ebből kilépve lehetőség van az újjászületésre, visszatérni cseppként az életet adó tengerbe.És tenni, amit tennünk kell...


Tetszett a bejegyzés? Oszd meg másokkal is!
Ha érdekelnek az asztrológiai aktualitások, kövess a Padparadsa facebook oldalán.

2 megjegyzés:

  1. Kedves Eszter!

    Halak Újholdas írásod tetszett nagyon, melyhez küldök egy szintén ‘nagyon Halak’ mondást egy indiai költőt idézve: “Mindenki tudja, hogy a vízcsepp beleolvad az óceánba, de csak kevesen tudják, hogy az óceán is beleolvad a vízcseppbe.” /Kabír, indiai misztikus és költő

    Misztériumokban gazdag Halak Újholdat!

    Edit

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Edit, nagyon szép és ide illő gondolat! :)

      Törlés

Related Posts with Thumbnails