2017. február 9., csütörtök

Kioldódás

Telihold és holdfogyatkozás a Vízöntő havában: 2017.02.11 (01h33p)

"Mikor elengedem, aki vagyok, azzá válok, aki lehetnék."
(Lao-ce)

Szombat éjszaka lesz a telihold, de a hatása már most is nagyon erőteljesen érzékelhető, ezért úgy döntöttem, kicsit előbbre hozom a bejegyzést.
Az elmúlt napokban-hetekben többen is jelezték, hogy mélypontra kerültek. Legtöbb esetben nem is volt különösebb dráma a háttérben, egyszerűen csak elfogytak az utolsó erőtartalékok is, ami kimerültség, kilátástalanság vagy egyszerűen csak ólmos fáradtság formájában jelentkezett. Olyasmi érzés, mint egy lefelé húzó örvényben lenni.

Asztrológiai értelemben teljesen indokolható mindez. Többször írtam róla, hogy ha az égen nagyfeszültség van, az a Földön lecsapja a biztosítékokat: utóbbi pedig a fenti tünetekkel jár kéz a kézben. A jelen állapot még mindig a Jupiter-Uránusz-Plútó kvadrátjának köszönhető. Tavaly november végén állt össze ez a konstelláció és csak április közepefele lélegezhetünk fel alóla. De jó hír: ettől a teliholdtól kezdve napról napra érezhetjük a kioldódást!

Visszatérve az örvény-effektusra, gyerekkoromban mindig azt mondták: ha egyszer belekerülök, ne kapálózzak, adjam meg magam a forgó vízáramnak. Kerüljek a legmélyére. Onnan tudok a felszínre rugaszkodni. Nem tudom, vészhelyzetben bevált volna-e ez az útmutatás, hiszen a pánik remek amnézia. Hirtelen minden korábbi tudást, tapasztalatot, reményt töröl az ember fejéből. Hagyjuk, hogy a görcsös énképek, az önbecsmérlő mantrák, a holnap félelmének a víziói járjanak át minket tetőtől talpig. Ebben az esetben ritkán válik be az "engedd el" tanács. Nem vezet minket sehova, mivel mindez csupán illúzió. Nincs konkrétum, amit elengedhetnénk. Merüljünk inkább a mélyére, és a félelmünk fog elengedni mindent. Előbb-utóbb kioldódik...
Az elmúlt három telihold-tengely kapcsolatba került az Uránusz-Jupiterrel, mondhatni keresztezték egymás útját. Ezért is tűnhet úgy, hogy szinte beragadtak vagy folyamatosan ismétlődnek a dolgok. Pedig ha a képleteket nézzük, látszik a fejlődés.

Az első a Nyilas hónap (Jelenlétünk ajándéka), ennek ez volt a konzekvenciája: "A múlt és jövő metszéspontja az, ahol jelen pillanatban vagyunk. Zajlik az integráció: vágyainkat, elképzeléseinket a környezethez kell illeszteni. Ám ami most történik, az nem a mi dolgunk. A sejtszintekhez nem férhetünk hozzá. Olyan ez, mint a fájdalomra bevett gyógyszer. Tudjuk, hogy baj van, hogy azt kezelni kell. Meg is tettük a szükséges lépéseket, hogy javítsunk a dolgon, már csak várakozni kell, míg végre hatni kezd. Vagyis ha felismertük a problémákat és (önismerettel) korrigáltunk, akkor most sincs más tennivalónk, mint kivárni azt, hogy belénk épüljön, a részünkké váljon. A Nyilas telihold kapcsán bízzunk abban, hogy minden, ami történik, valami sokkal jobbhoz, magasabb rendűhöz vezet el. Ne is tegyünk mást, csak ajándékozzuk oda önmagunkat ennek az átalakulásnak."

Hát ez az, ami nem megy könnyen! Szeretünk irányítani, a sorsunkat (látszólag) kézben tartani. De mindaz, ami ebben a pár hónapban, fél évben történt, kívül van az irányíthatóságon.

A Bak hónap kvadráttal metszette a Nap-Hold tengelyt (Öreg Hold). Még most sem lett volna egyéb dolgunk, mint átadni a kormányrudat az Univerzum bölcsességének: "A Nyilasban és a Halakban a gyógyulás elsősorban nem fizikai, hanem tudati-spirituális szinten zajlik. Aszklépiosz álommal, tudatalatti üzenetekkel hozott gyógyulást. Ez azt jelenti, hogy ők "teszik a dolgukat", a múltsebek begyógyításával nem kell túl sokat foglalkoznunk. Inkább hagyjuk mindezt a hátunk mögött és induljunk el a felelősségteljes, felnőtt létezést felfedezni."

A mostani telihold-képlet gyönyörű! (Legalábbis asztrológus-szemmel nézve 😊) A Szaturnusz old mindent. (I 💜 Szaturnusz!) Ismerve a hatásfokát ő lassan, ám hosszú távra cselekszik. És főképp tanító jelleggel.
Az, hogy kinél milyen gyorsan oldódnak a beszorult élethelyzetek, függ attól, hogy mennyire megy az a bizonyos önátadás. Varázsütésre nem lesz hirtelen jobb minden, de ha hagyjuk, hogy leváljanak rólunk a fent említett gátló gondolatok, szép lassan visszatér az akaraterőnk, a motiváltságunk, a lelkesedésünk, ami a valódi megoldókulcsokat jelentik.
A cselekvés, a változtatás lehetőségét.

Hamarosan tavaszodni kezd. Nem csak meteorológiai értelemben, hanem sorsszinten is. Hét évnyi téli álom ér mostanság véget. De ne feledkezzünk meg róla: életünk alakítása megkívánja az aktív jelenlétet és a részvételt! Talán ellentmondásnak tűnik, de csak abban az esetben, ha összemossuk a görcsös irányítani akarást a cselekvés szabadságával, a felelősségteljes sors-éléssel. Előbbi olyan, mintha felfeszegetnénk a bimbókat, hogy akkor virágozzanak, amikor mi úgy gondoljuk. Utóbbi pedig nem más, mint a kellő időben kivirágozni.

Aki szeretné megnézni a szombati félárnyékos holdfogyatkozást (láthatósági térkép ITT), annak érdemes ellátogatni egy csillagvizsgálóba vagy éjjel fél 1 körül kémlelni az eget.


Ha tetszett a bejegyzés, és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a Padparadsa facebook oldalát, itt megteheted.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts with Thumbnails