Nap együttállás Unukalhai-jal: 2019.11.15 (bővített)
Bevezető gondolat:
"Mert minden szó új korlátot teremt,
a gondolat testének szabva formát
s e korlátok közt kigyózik a rend
lépcseje, melyen addig másszuk ormát
új és új látásnak, mígnem messze lent
köddé mosódik minden régi korlát,
s képekből összeáll a képtelen
korlátokból korlátlan végtelen."
(Babits Mihály: Hadjárat a semmibe)
✨
Meglehetősen intenzív, átalakulás közepén vagyunk: egy átalakító spirál kellős közepén.
Egyik oldalról húznak bennünket a régi, berögzült viselkedési minták, másik oldalról a tudatos vagy öntudatlan változtatási igény. Ha a kígyó szimbólumát vesszük alapul, akkor eljött az ideje a vedlésnek, de azt ahelyett, hogy szép lassan, az avaron, faágakon csúszkálva dörzsölnénk le magunkról, most legszívesebben körömmel szaggatnánk le a kényelmetlenné vált élethelyzeteket.
Akarunk valamit, de sok esetben azt sem tudjuk, hogy mi az, csak érezzük a változás szükségességét.
Ebből következik egyfajta kettészakítottság érzés, amire legjobb példa az égi kígyó, akit tulajdonképpen a Kígyótartó csillagkép oszt ketté.
Mitológiai háttér
A kígyó a világ összes kultúrájában mitikus állatnak számít, egyetemes szimbólum, de gyakran ellentétes jelentéseket hordoz.
Eredetileg a nagy világkígyó a mindent világra hozó anyát szimbolizálta, aki aztán újra minden teremtményt magához vesz.
Az azték mitológiában Quetzalcóatl (magyarul: Tollaskígyó), a tudás és a tanulás istene, aki egyesíti a földet és az égboltot, a fényt és a sötétséget, az életet és a halált.
Az egyiptomi hitvilágban igen változatos alakban és tartalommal jelenik meg a kígyó. Apóphisz a sötétség démona, a napisten ellensége, míg Ureusz, a pápaszemes kígyó, a védelmezője. Ez utóbbi gyakran látható királyi fej- és melldíszeken: a legfelsőbb isteni és királyi bölcsesség, a tudás és a hatalom hirdetőjeként.
Uroborosz, a saját farkába harapó kígyó az örökkévaló idő, a világmindenséget fenntartó örök körforgás jelképe. Az univerzum hordozója pedig Mehenta kígyó.
A hinduizmusban a végtelen Ananta a teremtés előtti stádium, az inkarnációk közti időszak. A kobra Visnu attribútumaként a bölcsesség, a tudás és az örökkévalóság megtestesítője. Káliját, a gonoszt megtestesítő kígyót Krisna győzte le.
A buddhista és a hindu tantrizmusban a Kundalini kígyó a jógagyakorlatok során fölszabaduló kozmikus energia, az alvó sakti jelképe, amely az emberi testben a legalsó csakra körül szunnyad. A tantrista gyakorlatok célja a Kundalini eljuttatása a fejtetőn lévő legfelső csakrába.
Görögöknél többek közt a gyógyítás istenének, Aszklépiosznak (ő a Kígyótartó csillagkép), Hippokratésznek és Hügieia-nak is az attribútuma.
Hekatét, a mágiák istennőjét is kígyókkal körülvéve ábrázolták. Hermész varázsbotja, a caduceus, körül két kígyó tekeredik, ami a DNS-spirálra emlékeztet bennünket.
A skandináv mítoszokban Jörmungand kígyó fogja körül a világot.
A zsidó és keresztény hagyományban is ambivalens szimbólum. Az Édenkertben, a tudás fájára tekeredve a kísértő Gonosz jelképe, de Mózes történetében a bot kígyóvá változtatása az isteni jelenlét bizonyítása.
Az alkímiai szimbolikában a botra tekeredő kígyó a solve et coagula (feloldás és megkötés) elvét fejezi ki.
Kínában a kígyó a feltámadás és a megújulás jelképe.
Csillagászati érdekesség
● ez az egyetlen csillagkép, ami kettészakítva terül el az égbolton. Most a szívénél járunk (Unukalhai vagy Cor Serpentis), míg a farkát (Alya) a Bak jegy 17. fokánál találjuk.
Mit üzen nekünk az Unukalhai?
Kígyó és Kígyótartó elválaszthatatlanok.
A kettészakított kígyó feje, a tudatosság, a szellemiség, a világkígyó mindent tudó bölcsessége: az energia.
A farok az ösztönök, a szexualitás, a kísértés: az anyag.
Köztük ott az ember: Aszklépiosz, a gyógyító.
A Kígyónál a feladat, hogy meggyógyítsuk önmagunkban azt, ami megszakadt. Az életenergia csak akkor képes áramlani, ha a test és a szellem egységben van. Erről szólnak például a jógagyakorlatok is, amik fizikai szinten előkészítik a test befogadóképességét a magasabb szintű energiákra.
Az önismeret is hasonlóképpen működik, csak sokszor fordítva. Ott a tudatosságunk halad elől és be kell várnunk önmagunkat, hogy az átalakulásaink fizikai-anyagi síkon is valósággá váljanak.
Ezért van az, hogy úgy érezzük, mi már túl vagyunk sok mindenen, mégsem történik kézzel fogható változás. Aztán egyszer csak bekövetkezik: utolérjük önmagunkat.
A Kígyó csillagképen keresztül az életerőnkkel kerülhetünk kapcsolatba. A kígyó a Föld ritmusainak ismerője, hidegben téli álmot alszik. Tanulhatnánk tőle: mindennek megvan a maga ideje.
Viszont ha elérkezett az idő, akkor ne féljünk magunk mögött hagyni azt, amire már nincsen szükségünk, éppúgy, ahogy a kígyó is hátrahagyja levedlett bőrét.
Ha a mostani csillagállásokat nézzük, akkor ezen a téren is legyünk türelmesek. A dolgoknak meg kell érniük ahhoz, hogy a valódi, megújító és fájdalommentes változás bekövetkezhessen.
Tetszett a bejegyzés?
Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
Ha pedig érdekelnek az asztrológiai aktualitások:
Kövesd a Padparadsa facebook oldalát!