Sématörés

Ikrek havi újhold: 2022. május 30. (13h31p)

Bevezető gondolat:

Ne a szeretetet keresd,

hanem kutasd fel és találd meg

az összes akadályt,

amelyet önmagadban állítottál ellene.

(Dzsalál ad-Dín Rúmí)

Bár több évtizedes múltra tekint vissza, csupán néhány éve került be a köztudatba a sématerápia fogalma. A séma görög kifejezés és egyszerre jelent egyszerűsített ábrázolást, illetve rendezőelvet, tervezetet. Életünk olyan visszatérő megnyilvánulásait értjük alatta, amik automatikusan működnek.

A séma a tudatalatti beégetett "programterv", ami lehet fizikai-biológiai, érzelmi vagy mentális. Gyerekkorban például elsajátítjuk a járás sémáját, kezdetbe még csak billegünk, egy-két óvatos lépést teszünk, de felnőttként már nem kell gondolkodnunk a lépcsőn lépdelve, hogy mennyire kell hajlítanunk a térdünket. Agyunk háttértára a pillanat töredéke alatt feldolgozza a rendelkezésre álló körülményeket és beindítja a "lépésprogramot". Mi pedig mellette tudunk telefonálni, kutyát sétáltatni, szendvicset majszolni, kávét lötyögtetni.

Sétatörés akkor következik be, ha testünk kibillen az egyensúlyából – akár szó szerint is értve – és hirtelen megbotlunk azon az ezerszer használt aluljáró-grádicson. Vagy mondjuk megbetegszünk és az addig kiváló vérnyomásunk az istennek sem akar 135/85 alá menni. Ilyenkor úgy érezzük, elveszítjük a testünk felett a kontrollt.

A testi működés mellett érzelmi reakcióinkra, de még gondolkodásunkra is a sémák a jellemzőek. Mindenki ismeri a tudat-tudatalatti arányára használt jéghegy-hasonlatot:

a felszín feletti 10% az, amivel tisztában vagyunk (a valóságban ez azért jóval kisebb arány), 90% pedig emlékek, tanult sémák, hozott transzgenerációs és karmikus minták láthatatlan keveréke.

A sémákat megtörhetik külső körülmények: betegségek, balesetek, katasztrófák, krízisek, hirtelen jött változások. Vagy – jóval kevésbé fájdalmas és hatékonyabb módon: mi magunk.

A tudatosság nem azt jelenti, hogy glóriával a fejünk körül  felsőbbrendűen ücsörgünk a nagy átlag fölött, hanem

tudatában vagyunk a testünknek, az érzéseinknek, a gondolatainknak.

Nincs benne semmi misztikum, mikor egy veszekedés közben hirtelen kívülről látom magamat és megállapítom: "Jé, milyen dühös vagyok." vagy "Pont úgy fogalmazok, mint anyám", netán észreveszem, ahogy kalapál a szívem vagy összeszorul a torkom.

A tudatosság nem a múltból táplálkozik, nem úgy ránt ki egy sémát a tudatalattiból, mint ahogy a bűvész a nyulat a cilinderéből. Hanem megáll, és a jelen pillanatra eszmél rá. Az önismeret célja, hogy minél több helyzetben a felszín feletti részről körbetekintve meglássuk a felszín alatti reakcióinkat.

Asztrológiai olvasatban az Ikrek-életszakaszban tanuljuk meg a mozgási és gondolkodási sémákat, itt "élesítjük be" az idegrendszert. A mindennapi működtetéséről pedig a Szűz-energia gondoskodik: a napi rutinok, a tanulásmódszertan, a munkavégzés automatizmusa, az életmódunk és ezzel összefüggésben a testi-lelki egészségi állapotunk.

Az újhold az Ikrekben, az aszcendens a Szűzben, mindkettő ura – a Merkúr – pedig az Algollal együtt állva: nyitva az út a tudatos és öntudatlan sématöréseknek!

A főtengelyek változó keresztje mindig azt mutatja, hogy akár akarjuk, akár nem, valamiféle fordulat következik be. Míg a kardinális energiáknál mi magunk indítjuk el a folyamatokat, addig itt a folyamatok "ragadnak magukkal".

A Merkúr épp regresszióban van (retrográd) és elérte az égbolt leghírhedtebb állócsillagát, az Algolt. A Medúza történetéből (Legbelső félelem) kiderül, hogy egy negatív élmény hogyan válik sémává. Medúza reakciója mindenkivel szemben az, hogy magához teszi hasonlóvá. Az ő kővé dermedt érzelmeit kivetítve kővé változtatja a vele kapcsolatba kerülőket.

A "sématörés" drasztikus, Perszeusz tükröt tartva szembesíti őt önmagával, majd levágja a fejét – elválasztja a múlttól, a berögződésektől, a tudatalattitól.
A felszabadult tudat pedig ihletet, inspirációt, szárnyaló kreativitást – Pegazust szül.

Merkúr szerepe az önismeretben rendkívül fontos (lásd Gondolatok a gondolatokról), egyetlen személyiségjelölőnk, ami képes a folyamatos fejlődésre, változásra, megújulásra. Gondolkodásunk megváltoztatásával változnak az érzelmi viszonyaink, sőt a test-tudatosságunk is.

Az újhold nem kevésbé fontos állócsillag-együttállása szintén hozzátesz a mostani tapasztalási lehetőségekhez. A négy őrző vagy királycsillag egyikével, az Aldebarannal kerül energiakapcsolatba.

"A Bika energiája az ég - szellemi - és a föld - anyagi tánca. Amit gondolunk: megvalósul. Elképzeléseink termékenyítik meg a valóságot. Aldebaran, a követő, amit tekintetünk - figyelmünk - követ, azt hívjuk életre. A hősök beavatásának fontos állomása a bika megszelídítése. A bennünk rejlő teremtőerőnek óriási hatalma van. Nézzünk csak körül, hogy formáljuk nap mint nap a valóságunkat. Hiába igyekszünk pozitívnak látszani, ha ezt a bika-erőt nem birtokoljuk megfelelően: a félelmeinket, kétségeinket teremtjük meg."
(teljes cikk: Mit követsz?)

A Merkúr igyekszik "felolvasztani" a rossz sémákból épülő, az életenergiánkat befagyasztó mintákat, miközben az Aldebaran megmutatja, hogy hatalmunkban áll új világot teremteni azzal, hogy hová is irányítjuk a figyelmünket.

Rúmi 800 évvel ezelőtt ismerte a titkot:

a szeretet akadályát önmagunkban állítjuk fel. Öntudatlanul. De lebontani csak a tudatossággal tudjuk...

Ehhez nincs szükség másra, mint napi aprócska, majd fokozatosan növekvő figyelemre önmagunkkal szemben.

Tetszett a bejegyzés?
Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
Ha pedig érdekelnek az asztrológiai aktualitások:
Kövesd a Padparadsa facebook oldalát!