"Nézz meg jól minden utat. Próbáld ezt olyan gyakran csinálni, amilyen
gyakran csak szükséges. Aztán tégy fel magadnak - és csakis magadnak,
egy kérdést. Ez olyan kérdés, amit csak egy nagyon öreg ember tesz fel
magának. Jótevőm egyszer beszélt erről velem, amikor még fiatal voltam
és vérem még túl zabolátlan volt ahhoz, hogy megérthessem. Most már
értem.
Elmondom neked, így hangzik: Van szív ebben az útban?
Minden út egyforma, sehova sem vezetnek. (Ne felejtsd el, csak egy
vándor vagy az úton.) Vannak olyan utak, amelyek bokrokon keresztül vagy
éppen a bokorba vezetnek. Elmondhatom az életemről, hogy hosszú-hosszú
utat bejártam már, de még nem érkeztem meg sehová sem. Ma már van
jelentése számomra jótevőm kérdésének: Van szív ebben az útban?
Ha van benne szív, akkor jó út; ha nincs, akkor haszontalan.
Az egyik úton csupa öröm utazni és ameddig követed, egy vagy vele. A
másik úton elátkozod az életed. Az egyik erőssé tesz, a másik legyengít.
Ezért, mielőtt elindulsz egy úton, tedd fel magadnak a kérdést: Van szív ebben az útban?"
- Carlos Castaneda -
Múlt héten, mikor a Szaturnusz belépett a Skorpióba, egy kis összejövetellel, közös ráhangolódással köszöntöttük őt új birodalmi pozíciójában.
Mielőtt elindultam a találkozóra, a kristályos dobozom magához szólított, és anélkül, hogy pontosan tudtam volna miért is teszem, felmarkoltam néhány lápisz lazuli követ.
Véletlenül épp annyit, ahányan részt vettünk ezen az eseményen.
Kerestem magamban a kőválasztás okát, mert a tradicionális asztrológiai besorolás a Nyilas jegyéhez rendeli (erről írtam már egy bejegyzést A csillagos ég köve címmel), de számomra mindig is komoly mágikus erővel bírt ez az ásvány, a mágia pedig, a szó hagyományos értelmében, a Skorpióban nyilvánul meg leginkább.
Mostanra összeállt a kép, és megerősítést nyert, hogy számomra miért támogatja épp ez a kő a mostani időszakot.
A lápisz lazuli azzal a halhatatlan, magas szintű szellemiséggel kapcsolja össze az embert, melyet nem a lexikális tudás gyarapítás során, hanem a tapasztalás, az önismeret, a befelé - és lefelé fordulás folyamatában ébreszt fel magában.
A sumérok hite szerint a lazúrkő a mennyek ajándéka, Innana istennő szent köve. Ezért is boríthatták be a babiloni Istár-kaput a lápisz színeit idéző aranydíszes, mélykék kerámiatéglákkal. Amikor az istennő alászállt az Alvilágba lápiszgyöngyös koronáját, lazúrkő-pálcáját, isteni erejét és ruháit adta cserébe a belépésért.
A fohász így hangzik:
"Enki atya, lányod ne engedd az alvilágban odaveszni
nemes aranyod ne engedd az alvilág porában elsüllyedni
nemes lazúrkőd ne engedd ötvös drágakövének széttörni
puszpánfát ne engedd ács fájává széthasítni
a szűzi úrnőt ne engedd az alvilágban odaveszni!"
Egyiptomban is igen kedvelték ezt a követ, a legismertebb lelet Tutanhamon fáraó halotti maszkja és a sír egyéb, drágakővel díszített kincsei.
Maat istennő alakja kapcsolódik a lazúrkőhöz, aki a túlvilágra bocsátáskor a világrendet képviselte. Ha valaki meghalt, lelkét egy mérlegbe helyezték, aminek a másik serpenyőjében Maat tolla volt. Ha a lélek könnyebbnek bizonyult a tollnál, az örök boldogság mezejére léphetett, ha azonban nehezebb volt, Ammut, a Halottfaló bekebelezte, és visszakerült az élet körforgásába. Keleten ezt dharmának nevezik.
A Skorpió Szaturnusz időszaka ezt a kérdést szegezi nekünk: "Van szív ebben az útban?"
Vajon a saját álmaink, igazságunk, bölcsességünk, hitünk szerint éljük az életünket? Ismerjük már olyannyira árnyékainkat, mélységeinket, félelmeinket és vágyainkat, hogy szellemi birodalmunk teremtőjévé válhatunk?
A lápisz a megerősítésben, a magasabb szintű döntések meghozatalában, a sors-úton járásban támogat..