Hattyúvá válás

Nap együttállása Denebbel: 2021.02.24

Bevezető gondolat: "Kívánom neked a csend szépségét, a napfény dicsőségét, a sötétség rejtelmét, a láng hatalmát, a víz és a föld higgadt erejét, a levegő édességét és a szeretetet, mely ott található minden dolgok gyökerében. Az élet csodáját kívánom neked!" (Pam Brown)

✨

Ma épp nem akartam bejegyzést írni, de eszembe jutott, hogy korábban már írtam a hattyúkról, így csak felfrissítem ezt a bejegyzést. Aktualitását az adja, hogy a Nap épp együtt áll a Hattyú csillagkép vezércsillagával.

A Deneb Adige a Napnál százezerszer fényesebb csillag tőlünk jó messzire, 2000 fényév távolságra helyezkedik el, míg a csillagkép egyéb csillagai alig 11 fényévnyire. A Hattyú egyébként a Tejút csillagfolyama felett suhan el.

Bizonyos mítoszok szerint ő nem más, mint Phaetón, a Napisten fia. A fiú egyik reggel ellopta apja tüzes szekerét, de elbizakodottsága jóval nagyobb volt, mint a valódi tudása. A lovak megvadultak, irányíthatatlanná váltak a tapasztalatlan kocsihajtó kezei között és a föld felé száguldottak, veszélyeztetve annak felperzselését. A katasztrófát Zeusz villáma akadályozta meg, amivel elsújtott rájuk. A fiú holtan zuhant az Eridanus folyóba, nővérei, a Napleányok keservesen elsiratták. Könnyeikből keletkeztek a borostyánkövek.
Végül Phaethón Hattyú képében az égi "mesélőkönyv lapjára" került.

A hattyú rengeteg kultúrában megjelenik. Szintén a görög mitológiából ismert történet Lédáé, akit Zeusz hattyú képében csábított el. A nászból a dioszkurok, az elválaszthatatlan Kasztór és Pollux, vagyis az Ikrek születtek.
A hattyú ezen kívül Aphrodité és Apollón szent állata is volt, a keltáknál pedig a fényistennőt, Birgidé. Az óskandináv mitológiában Kara, a hattyúistennő kísérte a lelkeket a Walhallába. A hinduizmusban Hamsa, a hattyú testesíti meg a tökéletes egységet.

A hagyomány szerint a hattyú csak a halála előtt énekel, ezért a művészek utolsó alkotását is hattyúdalnak nevezik.

A lélekmadarak - mint a hattyú vagy a vadlúd - a lelki társak egymásra találását is mutatja, mivel ezek a madarak egy életen keresztül párjuk mellett maradnak.

Egyes mítoszok szerint a hattyú éjszakánként szépséges nőalakká változik, aki táncol a hold fényében, alakítja az emberi sorsokat, s csak a hajnali szürkületben változik vissza, hófehér madárrá.

Egyik legismertebb hattyúmese H.C. Andersen tollából született.

Rút kiskacsából hattyúvá válás

A hattyú az átalakulás, a kiteljesedő szépség és a lélek szimbóluma.
Azt a fajta minőséget képviseli, ami már keresztülment az önelfogadás és az önszeretet metamorfózisán, s a rútnak gondolt kiskacsából lelkileg is gyönyörűvé érett.

A hattyú a kiteljesedés.

Ő nem csak a szépséget és a fényességet ismeri, hanem az élet árnyékos oldalát, a szomorúságot, a viszonzatlan érzelmeket, az elengedést és a halált.

A fájdalmas élmények hatására önvizsgálattal felderítette lelke igazi természetét, s maga mögött hagyta környezete elvárásait.
Nincs többé szüksége mások elismerésére, megerősítésére, nem függ mások ítéletétől.

Ragyogó, fényes szépség, mert felfedezte a sötétség erejét és elköteleződött önmaga mellett.

Tetszett a bejegyzés? Oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
Ha pedig érdekelnek az asztrológiai aktualitások, kedveld a Padparadsa facebook oldalát.