Halak havi telihold és az év első teremtő napja: 2021.02.27 (09h18p)
Bevezető gondolat: "Mindez, amivé lettünk, következménye annak, amit valaha gondoltunk." (Dhammapada)✨
A tibeti holdnaptár eltér a kínaitól, így az új év kezdete nem mindig esik ugyanarra a napra. 2020-ban például február 24-én ünnepelték a losart, míg a kínai újév január 28-án indult. Ennek a holdhónapnyi csúszásnak köszönhetően az év első teremtő napja mindig a Szűz-Halak telihold-ívén jön létre.
A Halak a Világmindenség teremtő energiája, a végtelen lehetőségek tárháza, ahol még minden valamiféle álom-állapotban létezik. Vele szemben a Szűz a hétköznapok megvalósulása, a rutinná rögzült gondolkodás, a kijózanító realitás.
Pár évvel ezelőtt így fogalmaztam meg a tengely üzenetét:
Talán a legismertebb mese, ami leírja mindezt, az Hamupipőke története, ebben szinte minden archetipikus momentum szerepel:
– a mindennapok kemény ismétlődései, a takarítás, a lencseválogatás (Szűz)
– az álmokba és a varázslatba vetett rendíthetetlen hit, ami megidézi a tündérkeresztanyát és vele együtt a hintóvá változó tököt (Halak)
Fontos figyelmeztetés az idő múlása – a káprázat csak éjfélig tart, utána semmivé foszlik, vagyis fogy az időnk, ne halogassuk átélni azt, amit nagyon szeretnénk. A lehetőségek egyik pillanatról a másikra eltűnnek. Cselekedni kell, itt és most megkeresni a boldogságunkat.
Egyedül az üvegcipellő marad meg (ami szintén a Halak jegyhez tartozik). Ezt a lábbelit hiába próbálgatják az irigy mostohanővérek, senki másnak nem illik a lábára, csak Hamupipőkének.
Így vagyunk mi is az álmainkkal. Nem hordhatjuk mások elképzeléseit, akárhogy is erőltetjük, az ránk sehogy sem fog passzolni.
A Szűz-Halak tengelyhez tartozik továbbá az áldozat. Hamupipőke lehetne áldozat – hibáztathatná a körülmények, a mostohaanyját, az apját, hogy megfelelő végrendelet nélkül hagyta őt itt – mégis inkább az áldozattá válás helyett az áldozathozatalt választja. Teszi a dolgát és rendületlenül ápolja lelkében az álmait. Alázatos az élettel és a kötelezettségekkel szemben, de nem alázkodik meg.
Ha a mai világ nyelvére fordítjuk le mindezt, nem megy bele középszerű kapcsolatokba a herceg helyett. Nem éri be a padlósikálással, mert hiszi, hogy többre hivatott, de ha most épp ez a dolga, ezt teszi teljes odaadással. Értékeit nem a külsőségektől, csillogó ruháktól és a nővérek kritikáitól, gúnyolódásaitól teszi függővé.
Rendkívül "hangos" világban élünk, ahol még a saját üvegcipőnkkel sem vagyunk tisztában. Nagyon ritka, hogy valaki szívből tudjon álmodni és ne egy aktuális trendnek, hozott szülői mintának vagy társadalmi elvárásnak akarjon megfelelni.
Divatos frázissá vált ezen a napon "tízmilliószorosan is pozitívan gondolkodni". A megsokszorozott energiát az imádkozó szerzetesek összpontosított figyelme és az adott teliholdnap erőteljes konstellációi adják.
De ha nem vagyunk tisztában a legbelső, legőszintébb vágyainkkal, akkor nincs mit megtámogatni. A nulla, tízmillióval szorozva is nulla marad.
Ráadásul a buddhista filozófia épp a vágyakban látja a legfőbb szenvedés okát. Nyugaton pedig vágytól vágyig hajszoljuk magunkat: nagyobb házat, újabb autót, modernebb kütyüket, trendibb tárgyakat és tökéletesebb kapcsolatokat akarunk.
Kifelé élünk, ahelyett, hogy befelé igyekeznénk.
Ha azonban valaki ismeri a saját "üvegcipőjét", akkor elképesztő lendületet kap a létre álmodásához. Már a tegnapi Mars-Algol bejegyzésben is írtam erről, a telihold ünnepélyesen lepecsételi az önmagunkkal megkötött szerződést.
Ez a képlet is tele van rengeteg kreatív, gyakorlatias, megvalósító energiával.
A hangsúly azon van, hogy merjünk egészen új perspektívákat álmodni!
A világ jelenségei is arra ösztönöznek minket, hogy lépjünk új utakra, keressünk olyan megoldásokat, amikre (a kényszerítő körülmények híján) nem is gondoltunk volna.
A "Vajmécsesek ünnepe" (Chotrul Düchen), a losar 15. holdnapja, vagyis a telihold: maga az ünnep Buddha csodatévő cselekedeteiről emlékezik meg. Jézushoz hasonlóan ő is az emberi tudat határán túli tetteket hajtott végre: megtisztította a mérgezett vizet, megállított egy dühöngő elefántot vagy épp ő is járt a vízen.
A megvilágosodott mesterek hidat képeznek az ember jelenlegi, korlátolt gondolkodása, világlátása, tudat-természete és az isteninek nevezett végtelen lehetőségek megtapasztalása közt.
Ezek a teremtő-napok arra emlékeztetnek minket, hogy a csoda bennünk is ott van. Nem "valamit" kell kívánni, hanem "csak" megnyitni magunkat az új tapasztalatoknak.
Mert Buddha két és félezer évvel ezelőtt azt mondta: azok, akik vagyunk, a gondolkodásunk következményként jön létre. Ez az állítás azóta is érvényes. Ahhoz, hogy változzunk és változtassunk: a világfelfogásunkkal kell kezdeni. Attól, hogy én nem tudom elképzelni, milyen a vízen járás, miért ne lenne lehetséges?
Tetszett a bejegyzés? Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
Érdekelnek az asztrológiai aktualitások? Kövesd a Padparadsa facebook oldalát!
Tetszett a bejegyzés? Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
