„Megmondom a titkát, édesem a dalnak:Önmagát hallja, aki dalra hallgat.
Mindenik embernek a lelkében dal van,
és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek.”
- Babits Mihály: A vihar -
A Mérleg a kapcsolatok jegye. Szimbóluma az egyetlen tárgy a Zodiákusban, vagyis nem állati ösztönösség vagy emberi tudatosság vezérli. Egy eszköz. A sors eszköze… Nem előítéletek, elvárások, gondolatok, érzések vagy vágyak irányítják, hanem az univerzum törvényei. Annak rendje szerint ítél. Hasonló a hasonlóval egyezik. Nyelve az egyensúlyt vagy a kimozdulást mutatja. Ezen a ponton lehetőségünk van arra, hogy lemérjük viszonyunkat a külvilággal. Helyezzük az egyik serpenyőbe magunkat, a szemköztibe a „másikat”. Utána figyeljük az érzékeny (belső) műszert, hogyan reagál…
Mérlegeljünk!
Az elmúlt két és fél évemben rengeteget foglalkoztam kapcsolatokkal. Egyrészt a saját életem ezen területén végeztem alapos nagytakarítást, másrészt barátként, tanácsadóként élettörténeteket figyelhettem és rápillanthattam arra, hogyan, hányféle módon éljük meg a szerelemnek, viszonynak, házasságnak nevezett tükör-helyzeteket.
Képzeljük el a fenti példát. Pakoljuk a mérleg egyik réztányérjába mindazt, amit megélni szeretnénk egy kapcsolatban: szerelmet, szexualitást, figyelmességet, közös élményeket, jövőterveket, gondoskodást, családot, anyagi biztonságot, meghitt beszélgetéseket… kinek-kinek ízlése szerint. A másik serpenyőbe kerüljön a valóság.
Ha egyedül vagyunk, és csak álmodozunk egy társról, akkor természetesen az üresen maradt oldalt azonnal maga felé rántja a vágyakozás. Ha van egy társ az életünkben, akkor nézzük meg, hogy összhangban vagyunk-e vele. Kapunk-e a másiktól annyit, mint amennyit beleadunk a kapcsolatba. Kiteljesedtünk mellette vagy kényszerű kompromisszumok árán próbálunk egyensúlyban maradni.
Neked hogy áll a mérleged? Kiegyenlített? Picit ingadozik? Vagy kiakadt a mérlegnyelv?
Pihekönnyű harmónia
Leghitelesebben természetesen csak a saját tapasztalataimról tudok beszélni. Ismerem jól a kibillenést. Volt, amikor a rózsaszín köd miatt tűnt harmonikusnak a viszony, és ez a "vetítés" annyira feje tetejére állította kényes egyensúlyérzékemet, hogy hosszú évekbe került visszatalálni önmagamhoz. Utána sokáig a szerelem érzését üldöztem: abba voltam szerelmes. Ettől hiába igyekeztem jobbra-balra pakolgatni a mérlegemben, össze-vissza billegett, mert ugyebár egy illúziónak nehéz fizikai formát adni.Amikor egy viszonylagosan kiegyensúlyozott partnerkapcsolatban egyedül kezdtem változni, és a másik nem követett, rohamosan fogyatkozott az összhang. A kapcsolat megfakult, kikopott, én pedig a földön találtam magamat a vágy-serpenyőm romjain ücsörögve.
Nagyon jól ismerem azt az érzést is, amit Elizabeth Gilbert írt le az Ízek, imák, szerelmekben: "Ha én szeretek valakit, akkor mindenemet nekiadom. Övé az időm, a rajongásom, a testem, a pénzem, a családom, a kutyám, a kutyám ideje - minden. Ha szeretek valakit, átvállalom az összes szenvedését, az összes adósságát (minden értelemben), kigyógyítom kóros önbizalomhiányából, rávetítek mindenféle jó tulajdonságot, aminek soha nem is volt birtokában, és karácsonyra ajándékot veszek az egész családjának. Lehozom neki a napot és a holdat az égből, vagy ha azt nem lehet, hát a csillagokat. Mindezt nekiajándékozom, és még ennél is többet - mindaddig, amíg annyira ki nem merítem ezzel önmagam, hogy csak egy módon tudok újra feltöltődni: ha valaki másba bolondulok bele."
Nekem az önismeret rengeteget segített. Érzelmektől és indulatoktól mentesen pillanthattam magamra. Felismertem a hibákat, a félelmeket, a hozott családi mintákat, sőt még előző életből ide horgonyzott kötelékeket is. Nem állítom, hogy tökéletes lettem, de tökéletesen önmagam lettem. Már nem elvárásokat rakosgatok a kapcsolati mérlegembe, hanem a jelenlegi tudatosságú és világlátású önmagamat. Megkönnyebbült lélekkel csak egy (daru)tollat.
Mivel már nem egy másikat akarok az elképzeléseimre formálgatni, így a szemközti serpenyőbe is kizárólag pontosan olyan súly - vagyis elvárásoktól mentesség - kerülhet. A kiegyenlítés az Univerzum dolga. Az összhang fenntartása pedig a kettőnk tánca. Egy igazán szép dallamra…
