2013. október 15., kedd

Szerelem és szerelem közti különbség

"A szerelemnél nincs több.
Nem valaki másért szeretlek, hanem magadért és önmagamért.
A szerelmünkért szeretlek."
- Müller Péter -

Egy megkezdett beszélgetést folytatok most ebben a bejegyzésben. Szerelem és a szerelem közti különbségekről esett szó, ez vezetett oda, hogy előszedjem és leporoljam az idevonatkozó mitológiai ismereteimet. Mert a görögök mindent megírtak. Csak jól kell tudni olvasni a sorok között.
Úgy tűnik, a valódi szerelem megszületéséhez az éj sötétje kell, ezt igazolja mindkét történet. Vagyis az igaz szerelmek nem a kézzel fogható valóban, hanem a láthatatlan világban fogannak meg.

A világot életre keltő szerelem
A görög mitológia első számú Erósza a teremtéstörténetekig vezet vissza bennünket. Kezdetben volt az Éj (Nyx), az istennők legnagyobbika, kit még Zeusz is szent félelemmel tisztelt. Az ős-éj a Széltől termékenyült meg (nevezhetjük ezt sugallatnak), s egy ezüsttojást tojt, amiből Erósz aranyszínű alakja emelkedett ki. Ő nem volt más, mint a világmindenséget teremtő erő, a létezés vágya. Születésével a nullából egy lett, vagyis megnyilvánult minden, ami addig rejtve volt a tojásban: az üresség és a kreatív káosz. Ebből fogant Gaia, a Föld, aki életre hívta Uranoszt, az Eget, majd a teremtés teremtést követett, így alakultak ki a szerelemtől megihletve azok a dolgok, amik ma a mindenséget jelentik. A gondolatot továbbgördítve felmerül a kérdés: a földi élet tulajdonképpen csak a szerelem illúziója avagy Mája, a világmindenség szülőanyjának a fátyla lenne...?

Akit csak a lélek érinthet meg
Ámor és Pszükhé, Antonio Canova
A mitológia második, ismertebb Erósza, Árész és Aphrodité leszármazottja. Aranyszárnyas pufók gyermek, aki halandók és halhatatlanok érzéseivel játszadozik. Tegezében mézbe mártott, galambtollas arany- és epébe forgatott bagolytollas ólomnyílvesszők lapulnak. Előbbivel ha célba talál, áldozata szerelemre lobban, utóbbi kiolt mindenfajta vágyat. Ám Erósz örök-gyermek testbe zárva nem volt képes felnőni.
Mert a szerelem nem tudott szenvedély nélkül létezni.
Ezért a szülei Anterószt, vagyis a "szerelemmel szembenit" nemzették. Fordítják őt viszontszerelemnek és ellenszenvnek egyaránt, így is, úgy is, ő a másik fél, a válasz, a tükör a vágyra. Ők együtt a szerelem feszültsége, vibrálása, ellentmondása, hiszen a küzdelem istene és a szerelem istennője hívta őket életre.
Ha a szenvedély nincs jelen, a szerelem visszazuhan a sivárságba, "a szexualitás elveszti dimenzióit, és egyszerű hatalmi eszközzé vagy/és gimnasztikai programmá válik" (Hannelore Traugott: Lilith, A Fekete Hold erósza).
Erósz sok ember és isten életét dúlta fel, mígnem egyszer csak ő maga is szerelembe esett. A halandó Pszükhét (jelentése: emberi lélek) éjjelente lepte meg, és a sötétségben szerelmet vallott a lánynak. Így múltak el sorra az éjszakák, a lány egyre jobban vágyott rá, hogy lássa az arcát annak a férfinak, aki jelenlétével megérintette a lelkét. Egyik este, mikor az isten elaludt mellette, lámpást gyújtott és elgyönyörködött annak szépségében. Erósz felriadt, elrohant és magára hagyta kedvesét. A lány a földön bolyongott, az isten az égen búslakodott.
A szerelmesek sok viszontagságon mentek keresztül, Pszükhé még az Alvilágba is alászállt, hogy kiállja a próbákat és újra a szerelmes szerelem karjaiban ébredhessen. Végül Zeusz oldotta meg a világok közti áthidalhatatlanságot: a lányt istennői rangra emelte, így végre összeházasodhatott a két fiatal. Szerelmük gyümölcse Hedóné, a gyönyör istennője lett.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts with Thumbnails