Telihold és tízmilliószoros nap: 2018.03.02 (01h52p)
♓
Az Univerzum körhintája kisebb-nagyobb "menetek" szerint forog. Ilyen volt például a Szaturnusz-Neptunusz kvadrátja, ami hosszabb-rövidebb megszakításokkal jó két évig kitartott. Ráadásul a 2016-os év fináléja legtöbbünkben igen mély nyomott hagyott.
Idézzük fel, miről is szólt ez az időszak: "A régi falak megrepedeznek, kezdenek leomlani, ez pedig együtt jár azzal, hogy kezünkből kicsúszik az irányítás, a lábunk alól pedig a talaj. Ha azonban átadjuk magunkat ezeknek a folyamatnak és együtt változunk a változással a régi, szorító-fojtogató kígyóbőrünket magunk mögött hagyhatjuk. S az elhasznált életünk mögött vár ránk valami szebb, csillogóbb, jobban passzoló."
A változás először mindig a láthatatlanban, az ideák szintjén zajlik le - ezt követhetjük nyomon az asztrológiai képletek pillanatfelvételeiben -, s ezt tudjuk idővel átemelni a mindennapokba.
A Szaturnusz-Neptunusz falbontását azonban már jóval hamarabb érzékelhettük. Ennek a folyamatnak a velejárója volt például a csalódás, a kiábrándulás. Minden magyarázat nélkül szakadhattak meg kapcsolatok vagy legalábbis ráeszmélhettünk arra, hogy a látszat mögé pillantva hogyan viselkednek mások. Vagy mi magunk.
Az illúziók lebomlásának tudatosítása kilenc hónappal ezelőtt - szintén egy tízmilliószoros teremtő napon - vette kezdetét (A valóság visszfénye). Teliholddal indult, teliholddal ér véget ez a menet.
Ha elég erősek vagyunk hozzá, ha hiszünk önmagunkban, ha képesek vagyunk követni az álmainkat, akkor épp úgy, mint a borítóképen szereplő körhintalovak, kitörhetünk a folyamatos ismétlődések mintájából.
Magunk mögött hagyhatjuk a színesre festett, kifelé igen csak mutatós, de valódi tartalmat nélkülöző látszat-életet. Megmozgathatjuk elgémberedett végtagjainkat és mehetünk végre a sorsunk jóval szabadabb, több lehetőséget tartogató nyomvonalán.
Vibráló és nagyon dinamikus a képlet, rengeteg a feszítő erő, a türelmetlenség, a nyugtalanság. Szeretnénk már végre-valahára haladni, mégis érdemes egy kicsit lassítani.
Közvetlenül a változások után vagyunk a legérzékenyebbek és a legsebezhetőbbek (Neptunusz). Például egy rossz kapcsolatból kirángató, hirtelen jött szerelem sokkal jobban megszédíthet bennünket, mintha kiegyensúlyozottabb lelkiállapotban találna ránk. Hasonlóképpen elvakíthat bennünket egy átmeneti siker, egy pozitív eredmény. Ne dőljünk be ezeknek!
Az álmainkat fokozatosan kell összeegyeztetnünk a valósággal.
A Szaturnusz azt mutatja: meggondolt és kimért haladás. Alkalmazkodjunk az épp aktuális realitásokhoz anélkül, hogy feladnánk a távlati terveinket. Pontosan lássuk magunk előtt, mit is akarunk és akkor az odavezető utat is megtaláljuk. Ez a fajta önépítés, ami a korábbi illúziók porából főnix módjára kel életre, felelősséget és fokozatosságot kíván. Ha még nem állunk a megvalósítás kapujában, gyűjtsünk tudást, erőt, anyagi vagy érzelmi forrásokat. Képezzük magunkat, kérjünk segítséget, keressünk támogatókat. Haladjunk lépésenként.
Az első, "tízmilliószoros nap", a Vajmécsesek ünnepe és a csodákba - pontosabban a teremtőerőbe vetett hit - megemlékezése. Ahelyett, hogy kívánságokat mormolnánk, inkább tekintsünk egy kicsit vissza, erre az elmúlt kilenc hónapra. Vegyük észre, hogy mennyi mindennel kapcsolatban változott meg a nézőpontunk, mennyi mindent gondolunk másképp! A legnagyobb csoda a világon az önmagunkra ébredés!
Ha érdekelnek az asztrológiai aktualitások, kövess a Padparadsa facebook oldalán.