2018. március 6., kedd

Keresem az igazit!

Gondolatok a szinasztriáról: első rész

Bevezető gondolat: "Talán eljön a pillanat, mikor elmondhatod, hogy az egészet akartad. Az egészet, az igazit, nem a pótlékot, a hasonlót, a mellékeset: az egészet, a boldogságot és az igazat, az igazságot, akármilyen félelmes és földközeli. Nem akartál az élet helyett valamit, ami csak hasonlít az életre."(Márai Sándor: Egy polgár vallomásai)

♈ ♉ ♊ ♋ ♌ ♍ ♎ ♏ ♐ ♑ ♒ ♓

Keresem az igazit. Ha külsőre megtetszik, igyekszem kideríteni a születési adatait. Többnyire sikerrel járok. Amint megvan a dátum, megy a gépbe és már nézem is a képletet. Nagyjából tudom, mire vágyom. Volt már olyan, aki külsőre rendkívül vonzónak tűnt, de túlfeszített volt az idegrendszere. A másiknál az ösztönkésztetés volt magas, ennyi dominanciával nem birkóznék meg.

Mielőtt félreértenétek, nem pasit, hanem kutyát keresek ezzel a módszerrel. Hiszem, hogy a "szerelem első látásra" mindent felülír, mégis megvan az okom az alaposságra. Sajnos az egyik szomszéd kutya súlyos ízületi betegségben szenved. Két évesen túl van egy térdműtéten és nagy valószínűséggel vár még rá néhány. Amikor az ő adatait láttam, igyekeztem lebeszélni a gazdát a vásárlásról. Most már a világért sem cserélnék el, hiszen szeretett családtaggá vált, ötven kilónyi imádni való egyéniség - de az orvosi költségek magasak, a fájdalom pedig ebben a nyirkos, hidegben szinte mindennapos.

A megfelelő házi kedvenc kiválasztásán túl csak nagyon ritka esetben ajánlom, hogy a sajátunkén kívül egy másik ember képletét vizsgálgassuk. A szinasztriát (két születési képlet összehasonlító elemzését) gyakran valamiféle Szent Grálnak tekintik, amiben meg van írva, hogy mi ketten, egymásnak, tutira, mi több, holtomiglan-holtodiglan.
Vagy ha ez nem, de legalább az kiderül belőle, hogy mi dolgunk van egymással. Sőt, a kapcsolatunk miértje és hogyanja, mint valamiféle romantikus filmforgatókönyv, szintén bele van írva a csillagokba.

Söpörjük félre a rózsaszín felhőcskéket a témáról! Félreértés ne essék, magamat is erősen karikírozom ebben a bejegyzésben, hiszen én is kergettem már nem kis, inkább óriási ábrándokat. De! Ami a legfontosabb:


Minden tanulási feladatunk a SAJÁT születési képletünkben található! Még azok is, amiket a párkapcsolatokon keresztül élünk át.


1. Már megint az a fránya önismeret?!

Ha a párkapcsolatunkat szeretnénk megérteni, akkor nem kell messzebb mennünk - önmagunknál. Az asztrológiai képletben vannak kiemelten a kapcsolatokról szóló mutatók, de ebben az esetben is a teljes képet kell néznünk.
Jung fogalomtára alapján a perszóna az aszcendensnek felel meg, vele szemben pedig az árnyék - a deszcendens - található.

Ezért van az, hogy a legnagyobb összeütközéseinket, félelmeinket, elfojtásainkat másokon keresztül tapasztalhatjuk meg. A kapcsolatainkból - és nem csak a párkapcsolatokból, de a külvilág egészéhez fűződő viszonyainkból - rengeteget tanulhatunk.

A mesékben ez a bizonyos "másik oldal", lehet pozitív tartalmú, mint például királyfinak a királylány, akinek a keresésére indul, de éppúgy lehet a leggonoszabb ellenlábasa is. Előbbinél az aktív, maszkulin energiával szemben megjelenik a várakozó feminin, utóbbinál a jósággal szemben a rossz, a becsületességgel szemben az árulás, a hősiességgel szemben a gyávaság. Meghódításuk vagy a velük való összecsapás a saját árnyoldalunk integrálását jelenti.

Ha megismerjük önmagunkat, megérthetjük, hogy mi a saját "mesénk" azokban a bizonyos kapcsolatokban.

Az életben sok, különböző mese létrejöhet, mivel ritkán fordul elő, hogy azzal a fiúval/lánnyal házasodunk össze és élünk végig egy életet, aki az általános iskola első napján kedvesen megfelezte velünk a kakaós csigáját.

Nekem nincsen egy kimondott ideálom: volt vörös, barna, szőke, kopaszra nyírt, vékony, testesebb, szemüveges és sasszemű férfi már az életemben - mondhatni külsőségek téren Gombóc Artúr vagyok. Másoknak szinte azonnal megnevezhető: ő a te zsánered! Akármelyik típusba is tartozunk, évtizedek alatt összehasonlíthatatlanul különböző emberekbe szerethetünk bele.

Mégis mindig lesz közöttük egy összekötő kapocs: mi magunk. A párkapcsolati mintáinkat otthonról hozzuk és azért nehéz felismerni őket, mert igazi kaméleonok. Nem csak nevet váltanak és Józsi után Béla lesz az, akinek a nevét füzetlapokra firkálgatjuk. De ugyanazt a mintát megtapasztalhatjuk aktív vagy passzív formában, például megélt vagy elfojtott agresszióként. Az egyik úton-útfélen kiabál, veszekszik, dominánskodik, míg a másik gyomorfekélyesen szorong a főnöke, az anyja, az exe vagy úgy általánosságban az élet miatt.

Ha a saját szemszögünkből nézzük a dolgot, akkor mi mindkét esetben a SAJÁT indulatainkkal "dolgozunk".

2. A "lelki társ" nem egy név szerinti valaki

Korábban (16 évesen) azt gondoltam, hogy létezik egy láthatatlan sorskönyv, amiben kettesével vannak nevek társítva: Romeó mellett ott szerepel Júlia, Scarlett mellett Rhett. S ha a fene fenét eszik is, ők bizony a legnagyobb keszekuszaságban is egymásra lelnek, szemük összecsillan és azonnal felismerik a felbonthatatlan köteléket.
Ez így is van, meg nem is.

A könyv- és filmbeli szerelmes történetek végesek. Nem csak a tragikusak, de a heppiendesek is. Hamupipőkére ráillik a üvegcipő, hurrá! Tökhintóra pattannak és robognak is az esküvőre. Onnan pedig már egyenesen következik a boldogan éltek...
Míg maga a történet részletgazdag, kihívásokkal és katarzisokkal teli, addig a vége elnagyolt.


Mert a mondanivaló a jellemfejlődés és nem az, ami utána van. 

A való életben ahogy változunk, úgy a lelki társak is változnak. Ezért van az, hogy az önismereti utak gyakran vezetnek az aktuális párkapcsolat felbomlásához. Mert az egyik fél fejlődik, a másik ottmarad, megreked egy korábbi "rezgésszinten".

Az önismereti igény megjelenése összefügg azzal, hogy egy inkarnáción belül már nem csak egy lelki társsal van dolgunk. A kint felgyorsult világ legbelül is létrehozott egy felgyorsult állapotot. Míg korábban életek kellettek egy-egy fejlődési szint eléréséhez (lásd Szepes Mária: A vörös oroszlán című könyve), manapság ezen a téren is bakugrásokkal száguldozunk. Direkt választottam ezt a képzavart, mert ez nem egy egyenes ágú haladás. Sőt, olykor vissza is csúszhatunk!

Záró akkordként kanyarodjunk vissza Máraihoz. Mindannyian az egészet akarjuk, az igazit, nem a pótlékot, satöbbi. De ezt nem magunkon kívül kell keresni.

Arra kell törekedni, hogy mi egyedül, önállóan kiteljesedjünk.

Ehhez az énünkhöz fog csatlakozni a mindenkori "lelki társunk" is.

Folytatjuk...!

Tetszett a bejegyzés? Köszönöm, hogy megosztod másokkal is!
Ha érdekelnek az asztrológiai aktualitások, kövess a Padparadsa facebook oldalán.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts with Thumbnails