Nap-Jupiter együttállás a Halakban: 2022.03.05
"Van itt egy kör…
Van egy szövedék
Egy összetartozás
Egy összekapcsolódás
Osztozunk a Látásban
Érezzük a reményt
Érezzük a misztériumot, a titkot
Megérint az élet, és megérintjük az életet
Halljuk a bolygó lüktetését
Csendben teszünk
Együtt
És egyedül
Minden mozdulatunk
Minden részünk
A Teljesség egy darabja
Van itt egy kör…"
(Hopi vers... ahol valami véget ér, ott valami más elkezdődik)
Bizonyos időközönként nem árt leltárt készíteni az életünkről. Vannak olyan életszakaszok, amikor a körülményeink ösztönöznek erre – sokszor nem is sejtjük, hogy bolygóhatások is állnak ennek hátterében. 28-29 évesen, a Szaturnusz visszatérésével a felnőttkort mérlegeljük. 33 évesen a születési képlet sok aspektusa ismétlődik meg, így e krisztusi korban mi is "felvehetjük vagy épp letehetjük a keresztjeinket". Az "életközepi válság" újabb átértékelésre hív minket: nagyjából 42-44 éves kor környékén három planéta is közrejátszik abban, hogy átgondoljuk, mennyire vagyunk a helyünkön.
A sorsbolygók kiváló indikátorok akkor is, ha a világ eseményei vizsgáljuk. A Jupiter a 12 évnyi ciklusával egy jól behatárolható intervallum. Nem véletlen, hogy a mesékben, mítoszokban épp ez a szám jelöli a teljes egészet (A tökéletes szám), a tucatot.
Utoljára 2010. február 28-án találkozott össze a Halak jegyében a Nap és a Jupiter, így kiváló lehetőségünk van most egy kis számadásra. Főképp azért, mert azzal az évvel hatalmas változások kezdődtek az emberiség életében.
Mindjárt sorba vesszük a történéseket, de mielőtt belevágnánk, mutatok valami érdekességet. A sábai szimbólumok orákulumi útmutatók, képjelekkel, kulcsfogalmakkal írják le a Zodiákus körének mind a 360 fokát. 2010-ben a 340., most pedig a 345. fokon történik meg a bolygó-konferencia és az energiák rendkívül beszédesek lehetnek számunkra.
Aki ült már utasszállítón, tudja, milyen leírhatatlan érzés, hogy a szürke, esős valóságból az utazási magasságot elérve hirtelen ragyogó napfényben találjuk magunkat. A gépünk eltávolodik az unalmas lenti világtól és csak a fantáziánkon múlik, hogy tejszínhab-örvények, vattacukor pamacsok vagy hómezők fölött képzeljük magunkat.
Így is hangzik az adott fok kulcsmondata: "Az ember azon képessége, hogy olyan erőket és készségeket fejlesszen ki, amelyek a természetes korlátok meghaladásával lehetővé teszik számára, hogy mentális-szellemi szférába emelkedjen". Túlléphetünk az organikus korlátokon és a lokalizált élettér szűk határain.
Ez a kiindulási pont elképesztő lehetőségekkel kecsegtetett: magasabb eszmék kiteljesedése, mennyei felelősség elérése.
De ahogy a repülőút felhők feletti illúziója szertefoszlik mikor megkezdjük az ereszkedést, úgy ez a felvillanó ideál-pillanat is csak valamiféle ígéretként ivódott bele a kollektív tudatba.
Tizenkét év hosszú idő, pláne azzal a rengeteg átalakulással, formálódással, változással, ami most a hátunk mögött van.
A most közvetített "csúcstalálkozó" pillanatképe jóval borúsabb. Itt már egy tiszt utasítja az embereit egy szimulált támadásban.
Ez már kevéssé szimpatikus üzenet, főként a jelen körülményeket tekintve. Sőt, kissé hátborzongató is, mikor egy kép kilép a keretei közül és élővé, kézzel foghatóvá válik. Főként ha nem a Bál a Moulin de la Galette-ben, hanem a Guernica-ban találjuk magunkat.
Ám a nagy ciklus végén (az állatövi Halak jegyében) bizonyos mértékig elkerülhetetlenek a mélyreható küzdelmek.
Ez lehet a beteljesületlen múlt kísértetei elleni küzdelem, a „meg nem élt élet”, vagy a felhalmozott és gyakran elkerült karmával való szembenézés.
Ez tulajdonképpen tökéletesen leírja a most zajló lelki folyamatokat, aminket társadalmi kivetülése a háború.
Minden egyszerre történik egyéni és kollektív szinten is, ahogy az Én-egységben szót ejtettünk róla személyes felelősségünk milyen gondolatokkal, érzelmekkel, megoldásokkal gazdagítjuk a közös energiamezőt.
Mi emberek szeretjük a kényelmes félmegoldásokat, a látszat-rendeket, az önismereti felszín-kapargatást, de itt most egy olyan átalakulás történik – mivel világkorszakot váltunk éppen – amiben nincs helye a félig-meddignek. A Vízöntő-éra az egyénen keresztül alakítja a társadalmi egységet. A befejező kulcsszó a valorizáció, vagyis átértékelés, felértékelés, értékessé tétel.
Bár 2034 nagyon messze van, de az újabb találkozásukat már így jellemzi a képjel: múlt és jövő találkozása, szintek átfedése, a végső remény víziója.
Körbe érő Jupiter
2010 februárjában még nem állt össze az a bizonyos sokat emlegetett Uránusz-Plútó kvadrát, arra még három hónapot kellett várni. De ezzel a konstellációval kezdődött az emberiség "belső háborúja".
Idézzük csak fel: "A Kos és a Bak jegy összekapcsolódása komoly beavatás: az identitás felszabadításától az egyéni és társadalmi felelősségvállalásig tartó, egyszerre küzdelmes és felemelő utazás. Elkezdtük kibújni a hozzánk tovább nem tartozó elképzelések szűk ruhájából, akkor is, ha még nem találtuk meg a valóban testhez álló, komfortos és biztonságos énképeket. Csak mert jobb sebezhetően meztelennek lenni, mint a régiben feszengeni."
"Sosem volt ennyi lehetőség tágulni, tanulni, utazni, előbbre lépni. Csupán pár száz évet kellene visszatekerni a történelem kerekén ahhoz, hogy egy jóval korlátozottabb, szűk látókörűbb életben találjuk magunkat. 1895 óta tanulhatnak nők a magyar egyetemeken. Az én nagypapám 1899-ben született, vagyis egy belátható generációs távolságról beszélünk!"
"Az élet felpezsdülésének a lélek evolúciójára is van hatása: gyorsabb az önismereti fejlődés, könnyebben megy a családi vagy a karmikus minták feloldása. De ezáltal nagyobb rajtunk a terhelés, a nyomás. Nem életek, legfeljebb évek állnak rendelkezésünkre ahhoz, hogy feldolgozzunk egy-egy krízist vagy az ugrásszerű változást."
"Mindaz, ami előttünk van teljesen új embert kíván. Az anyaméh biztonságos szabályai nem lesznek érvényesek többé, miután elvágják a köldökzsinórt. Egyedül kell bizonyítani, helyt állni, lélegezni, táplálkozni, növekedni. Az Uránusz-Plútó kvadrát feloldódásával előbb-utóbb mindenkinek meg kell majd születni. Tehetjük ezt önszántunkból és várhatunk a külső körülmények beavatkozására. Dönthetünk az élet kalandja mellett, és akár ki is szállhatunk, de a körhinta szinte azonnal visszaszippant minket ugyanide. Menekülhetünk, de nem lesz hova.
Mert ismételni fogunk mindaddig, míg rá nem ébredünk az ismétlődésekre.
Fokozódhat bennünk a türelmetlenség, a csüggedés, a zavarodottság, mert a kereteink lebomlanak. Minél inkább ragaszkodunk ezekhez, annál nagyobb lehet a káosz, s minél nyitottabbak vagyunk a változásra, önmagunk felvállalására, annál jobban tágul a tér és a lehetőség."
Most épp egy ilyen ismétlődésben vagyunk. A kínai asztrológiai szerinti Víz Tigris éve 5×12 éves ciklusa szintén döbbenetesen másolja a kubai rakétaválság helyzetét – Cser Zoltán az éves orákulumának 12. percétől beszél is erről.
Egyéni szinten sokan, sokat változtunk, de ahogy azt korábban is írtam, a kritikus tömeget még nem értük el. Kollektív szinten még mindig kiválóan működik a feszültségek folyamatos fenntartása, az ambivalencia állandósítása a megosztáson keresztül – lásd elmúlt két évünk, ami azt "oszd meg és uralkodj elvén alapult", nem csoda, hogy a pattanásig húzott globális helyzetre a válasz a szintén ősi érv: az ököljog.
Sajnos a megoldás kulcsa nem az én kezemben van, még ha a csillagkódok kulcsokat is ad a kezünkbe, de az biztos, hogy ebben a helyzetben valami egészen új, szokatlan megoldásra lesz szüksége az emberiségnek.
A Nap és Jupiter találkozója az Eridánusz folyó torkolatánál történik, ami az átkelést, az újjászületést segíti (Átkelés előtt).
Egy dolgot emelnék ki útravalóul a hopi versből: ne feledkezzünk meg egy pillanatra sem, hogy a szövedék közös – minden részünk a teljesség egy darabja!
Tetszett a bejegyzés?
Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
Ha pedig érdekelnek az asztrológiai aktualitások:
Kövesd a Padparadsa facebook oldalát!
