Istenek könnye: a gyöngy

A Rák jegyének egyik legszebb szimbóluma a gyöngy. Gömbölyű és sejtelmes fényű, mint a telihold. Úgy fogan meg, és növekszik a kagyló belsejében, mint a magzat az anyaméhben. Finom, érzékeny és sérülékeny, mint a női lélek.

A gyöngy a legrégebbi drágakövek egyike, 4300 éve ismerik és használják. Az első gyöngysort a mai Kairó területén találták. A magyar neve török eredetű, de az angol, német, olasz, francia elnevezése a körte vagy gömböcske szóból származik.

Összetételét tekintve kalcium-karbonát, szerves szaruanyag (konkin) és 3%-ban vizet is tartalmaz, ezért idővel képes kiszáradni, megfakulni. Bizonyos kagylófajták, csigák és lábasfejűek képesek a gyöngytermelésre. Vannak édes- és sós vízi gyöngyök is, manapság azonban a gyöngyök jó részét telepeken tenyésztik. Gyöngytenyésztésben élen jár Japán és Kína.
Színe lehet krém, fehér, rózsaszín, ezüstös, sárga, arany, zöld, acélkék, szürke, bronz, fekete - az előfordulási helyétől és a kagyló fajtájától függően.

A gyöngy rendkívül érzékeny hőre, savakra, vegyi anyagokra, ezért az állandó viselésük nem ajánlott, hiszen a szappanok, a parfümök, de még a tűző napsütés is kárt tehet bennük.

A régi korokban úgy tartották, hogy az istenek könnyei, ami eső formájában hullott a tengerre, megtermékenyítve ezzel a kagylókat.

Számtalan mese és legenda kapcsolódik a gyöngyhöz, elterjedtségének köszönhetően Polinéziától, Indián keresztül egészen Európáig. 

Használja a litoterápia, a modern orvostudomány, de még a szépségipar is. A gyenge minőségű tenyésztett gyöngyöket porrá őrölve arcpúderekbe, krémekbe keverik. 

Híres festményeken és ismert sztárok ékszereiben találkozhatunk gyöngyökkel. Rajongója volt e csepp ékkőnek Kleopátra, I. Erzsébet, Lady Diana, Elizabeth Taylor, de évszázadok óta díszíti a férjhez készülő menyasszonyok öltözékét.
Soha nem megy ki a divatból, örök klasszikus, a maga egyszerű, szerény és mégis páratlan szépségében.