2010. június 21., hétfő

Fordulópont

"Ha mi árnyak nem tetszettünk,
Gondoljátok, s mentve tettünk:
Hogy az álom meglepett,
S tükrözé e képeket.
E csekély, meddő mesét,
Mely csak álom, semmiség,
Nézze most el úri kegy,
Másszor aztán jobban megy.
S amint emberséges Puck
A nevem: ha megkapjuk,
Hogy most kímél a fulánk,
Jóvátesszük e hibánk,
Máskint a nevem ne Puck
Legyen inkább egy hazug.
Most uraim, jó'tszakát. -
Fel, tapsra hát, ki jó barát,
S Robin megjavitja magát."
W. Shakespeare: Szentivánéji álom
 
A mai az év leghosszabb napja, a csillagászati nyár kezdete, a nyári napforduló időpontja.
A napfordulók az emberiség legősibb pogány ünnepei, amihez a keresztény vallási ünnepeket is igazították: a télihez Jézus születésnapját (Karácsony), a nyárihoz Keresztelő Szent János (Szentivánéj) ünnepét.
Varázslattal, mágiával teli pillanatok ezek: a látható és láthatatlan világ határmezsgyéje.
A leghosszabb éjszakában megfogan a világosság, a leghosszabb nappalban benne rejlik a sötétség.
Az emberek ősidők óta a nyári napfordulót örömtüzekkel, virággal díszített "élet-fákkal", bőséges étkezéssel, tánccal, énekkel ünnepelték, így köszöntötték az életet, a szerelmet, a termékenységet és a természetet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts with Thumbnails