Nap együttállása a Plejádokkal: 2019.05.20 - 05.21
Bevezető gondolat: (Pilinszky János: Kisértés)
Zuhanás, miben szállni kell
sebesség és égtájak nélkül.
✨
Az elmúlt hónapban elmaradtak az állócsillagos írások, de a hét nővér története annyira izgalmas, hogy megérdemelnek egy önálló bejegyzést.
A hét nővér, ismertebb nevén a Fiastyúk vagy a Plejádok egy nyílthalmaz a Bika csillagképben. "A nyílthalmaz csillagok olyan csoportja, amely egy közös csillagközi gázfelhőből alakult ki, és tagjai még mindig laza gravitációs kapcsolatban állnak egymással." (Wikipédia) Milyen érdekes, hogy ezt a jelenséget már elődeink is ismerték. Ők még a szimbólumok nyelvén keresztül olvasták a világ jelenségeit, így nem táblázatokkal vagy szakkifejezésekkel, hanem csillagmítoszokkal írták le a dolgokat.
Míg a csillagképekben egy adott formát - embert, állatot, eszközt - láttak, addig ez a 7+2 csillag egy család történetét jeleníti meg. Vagyis közös az eredetük és laza gravitációs - akarom mondani - lelki genetikai kapcsolatban állnak egymással.
Bár az első képen jól látszik, hogy a Bika csillagképhez képest egy aprócska égi jelenségről van szó, mégis szinte minden kultúra mondavilágában megjelenik egy hozzá kapcsolódó történet. A maorik és az ausztrál őslakosok Matariki-nek nevezték és május-június környékén, - mikor a Nap együtt áll a Plejádokkal - Tāwhirimātea időjárásistent ünnepelték. Elnevezése is annyit tesz: az isten szeme. A perzsák Praveen-nek, az arabok Thurayya-nak hívják, Indiában Kṛttikā a neve. A japán Subaru elnevezés pedig az autóiparból is ismert: a cég logóján azonban csak a szabad szemmel látható hat csillag jelenik meg.
A görögök Pléoné nimfa lányait - a Plejádokat - látták benne. Apjuk Atlasz titán, aki a menny boltozatát tartja a hátán. A Plejádok Artemisz szűzi csapatát alkották, akiket Órión a szerelmével üldözött, s hogy elmeneküljenek előle, galambbá változtak. Másik történet szerint már eredetileg is vadgalamb alakjában szállították a Heszpériszek kertjéből az isteneknek az ambróziát. Az utolsó galamb meghalt, mikor a mozgó szikla, amin át kellett repülniük, hirtelen összecsapódott.
A hét lány hét női archetípust, tudatossági szintet képvisel. 2012. december 21. - a legutóbbi "világvége" - több szempontból is összefügg a Plejádokkal, erről bővebben itt lehet olvasni: Közeledik...
Akik Hollywood-i filmes világvégét vártak, azok bizony csalódtak, de akik a spirituális oldaláról közelítenek, azoknak egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy megváltozott valami... Bizonyos mondák szerint a Plejádok csillagain áthaladva az istenek meghalnak, hogy a másik oldalon új testben, új formában újjászülessenek. Maga a galamb szimbólum is hordozza magában ezt az aspektust, gondoljunk csak Noé bárkájára, ahonnan a szárazföld hírét egy galamb hozta el. Lélekvezető jelentését a kolumbárium (az elhunytak hamvvedrét őrző falüregekkel ellátott temetkezési építmény) szóban is felfedezhetjük, ami a latin columba, galamb szóból alakult ki.
Az új ösvény, amin haladunk, még ismeretlen a számunkra. A Plejádokon keresztül az egócsapdáinkra pillanthatunk rá.
Alcyon jellemzője az elvakultság: az egó kizárólagosnak hiszi önmagát. Beszűkült gondolkodásmódunkból adódik, hogy csak nekünk lehet igazunk. Szemellenzővel keskeny, reflektorfénnyel megvilágított szegletét érzékelünk csak a világnak, de azt egyből univerzális valóságnak hisszük. Ezzel nap mint nap találkozhatunk például a közösségi média kommentjeiben, ahol tévedhetetlen "végső igazságok" fröcsögnek egymásra.
2000-ben az Alcyon a Bikából átlépett az Ikrek csillagjegybe, ennek köszönhetően az egó-téma egyre felkapottabb lett, mivel felismerhetővé és tudatosíthatóvá vált.
Arra tanít bennünket, hogy vegyük végre tudomásul, mindenki a saját középpontjából sugárzik. Nem csak mi, mások is - ez pedig végre elvezethet bennünket a kölcsönös elfogadáshoz.
Meropé a kitaszítottságot és az ezzel járó egócsapdát képviseli. Istennő létére egy rossz hírű halandóhoz, Sziszüphosz-hoz ment feleségül, ami miatt a család kilökte őt magából vagy talán választásával ő szakította ki magát onnan?
Ismerhetjük ezt az érzést, mikor olyan kapcsolatokba ugrunk fejest, amit a körülöttünk élők elleneznek, mivel ők - a személyes egón és a szerelem illúzióteremtő erején túl -, jóval objektívebben látják választottunk valódi arcát. De lehet olyan döntés is részünkről, mikor felvállaljuk a másságunkat vagy más vallású, nációjú illetővel kötjük össze az életünket.
Mindkét esetben hajlamosak lehetünk valamiféle dühödt harcba ragadni: a kirekesztettség pedig kirekesztővé tehet bennünket.
Aki az elsőszülött testvér státuszát tölti be egy családban, az pontosan tudja, milyen utat törni a konvenciókban. Neki kell kitaposni az ösvényt, amin a nála fiatalabbak már jóval könnyedebben lépkednek. Gyakran ők azok, akiknek a családi karmákkal, félelmekkel a legélesebben kell szembesülniük, mivel a "te már elég nagy vagy ahhoz, hogy tudd..." mondattal a súlyokat az ő nyakukba pakolják.
Maia egócsapdája épp ez a felelősség, amit képesek vagyunk egy életen át más helyett hordozni.
Pedig rá kellene jönnünk: felelősséget még a hozzánk legközelebb álló családtagoktól sem vehetjük át.
Ennek pedig nagy ára van: megrekedünk bizonyos életszakaszokban.
Élektra azt a hiányt szimbolizálja, amit minden túlkapásunk mögött keresnünk kell.
Egócsapdája a kiválasztottságtudat, ami történelmünk jelentős hányadát jellemezte, de most inkább maradjunk Boris Vian Öljünk meg minden rohadékot! könyvének példájánál. Csak a szép és a tökéletes a mérték - lásd agyonfilterezett Instagram fotók - és észre sem vesszük, hogy a különc egyedieskedés minket is masszává olvaszt.
Mindenki tökéletesen egyedi, különlegességünket önmagunkban és nem az összehasonlítgatásokban kéne keresgélni.
Óriási különbség van a közöny és a minősítés nélküli elfogadás között!
Ha tetszett a bejegyzés, kérlek oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
Amennyiben érdekelnek az asztrológiai aktualitások, kövesd a Padparadsa facebook oldalát.