Az alázat fénye

Telihold a Bak havában: 2023.01.07 (00h08m)

Bevezető gondolat: "Minden trauma lehetőséget kínál a valódi átalakulásra, mivel felerősíti és előidézi a lélek, a test és a szellem tágulását és összehúzódását. A traumatikus eseményre adott reakciónk határozza meg, hogy a trauma könyörtelen és büntető Medúza lesz-e, aki kővé dermeszt bennünket, vagy inkább lelki tanító, aki végtelen és feltérképezetlen ösvényeken vezet minket végig." (Peter A. Levine)

Az idei év első, gyönyörű teliholdja visszavezet minket a tavalyi év utolsó újholdjához (Hogy valami új születhessen). Mindkét esetben a Nyilas csillagképen keresztül élhetjük át a Bak energiáját.

A csillagkép nyilat tartó kezétől indultunk és most a központi csillagot jelölő térdnél járunk. Nagyon érdekes, hogy a térd (Rukbat) csupán a 16. legfényesebb csillaga a Nyilasnak – szabad szemmel szinte nem is látható – mégis ezt jelölélték ki alfának (ɑ).

Ennek oka a csillagmitológiában keresendő. A legenda szerint Kheirón kentaurt tisztelhetjük ebben a csodálatos konstellációban. A történet szerint a bölcs tanító egy csetepatéban véletlenül megsebesült: Heraklész nyila a térdébe fúródott. Ez a seb nem lett volna halálos, de a nyíl hidraméreggel volt átitatva. A halhatatlan kentaur végtelen fájdalmat élt át, de meghalni mégsem tudott. Végül Prométheusz gyötrelmeit magára vállalva földi halandóvá válhatott – cserébe pedig elnyert az égi, s immáron örök halhatatlanságot.

Épp a napokban láttam egy fantasztikus sorozatot az emóciókról, amiben az érzelmi kínt valahogy így fogalmazták meg:

csontig hatol és térdre kényszerít.

Pontosan ez történik a mitológiai kentaurral és velünk is, amikor kheiróni tapasztalatokat élünk át: trauma ér bennünket vagy az önismereti út során szembesülünk a korábbi traumáinkkal. Térdre rogyunk a fájdalomtól...

 

A telihold képlete

A telihold képlet szépségét (legalábbis számomra) az adja, hogy a Kheirón (Chiron) nevű aszteroida is becsatlakozik a konstellációba és egy kvadtáttal tovább feszíti a húrt.

Ennek a fényszögnek a dilemmáját a bemerevedett múlt minták, az érzelmi letapadások (Bak Nap, Rák Hold), illetve az önmagunkká válás (Kos Kheirón) nehézségei adják.

A járt utat már magunk mögött hagytuk, de az új ösvényt még nem tapostuk ki magunknak.

Ez előre vetíti az idei év kollektív feladatát: lépésről lépésre át kell emelni magunkat arra az ismeretlen és járatlan útra.

A Vízöntő Plútó, illetve a Halakon keresztülhaladó Szaturnusz hagy még időt minderre – nagyjából két évet. Olyan ez, mintha az új otthonunkba több fordulóval vinnénk át a legfontosabb holmikat. De nem mindent! Nosztalgiából ne tartsuk meg a használhatatlan karosszéket, a sosem olvasott magazinokat vagy a "majd-jó-lesz-még-valamire" ruhadarabokat.

Nyugodtan helyettesítsük be a fenti példát azokkal a szokásokkal, gondolkodási sémákkal, kishitűséggel, bűntudat-játszmákkal. Ragaszkodunk hozzájuk, mert ezeket ismerjük. Ezek jelentik azt a bizonyos "komfortzónát", aminek elkorhadt, szétrohadt korlátjába eszeveszetten kapaszkodik a tudatalattink.

A Nyilas csillagkép térde – a Rukbat – a traumán keresztül a magasabb hitrendszerekhez kapcsol bennünket, ahogy Levine fogalmaz: "lelki tanító, aki végtelen és feltérképezetlen ösvényeken vezet minket végig".

Ehhez azonban nem elég együtt élni a traumával – fontos a megértés, a tudatosság, az átlényegítés.

A kentaur egyszerre ösztönös és animális, bölcs és szellemi. Lényünknek az a része, aki (vagy ami?) folyamatosan összekapcsolódik a testével, miközben igyekszik ezen keresztül megérteni a világ működését.

A "térdre rogyást" nem csak negatív élmények válthatják ki, de a felfoghatatlanul gyönyörű, áhítattal teli élethelyzetek is. Olykor az Univerzum végtelensége, a világ fenségessége az, ami miatt a földre rogyunk. Mindkét esetben az érzelmek súlya az, ami kiváltja ezt az önkéntelen mozdulatot.

De lehet nagyon tudatos is a térdre ereszkedés, a létezés előtti alázat kifejezése. A Nappal szemben álló Hold a Canopus állócsillaggal találkozik össze, ami a lelkünk utazására hív bennünket.

Ereszkedjünk térdre, még ha csak képletesen is a jelen pillanatban, lássuk azt a fáradságos utat, amit a sorsunk, a transzgenerációs mintáink kiszabtak nekünk, érezzük az új út taposásának horzsolásait, s lássuk meg magunk előtt azt a bizonyos fényt, ami felé haladni szeretnénk. Ez a mai telihold esszenciája...

Tetszett a bejegyzés?
Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
Ha pedig érdekelnek az asztrológiai aktualitások:
Kövesd a Padparadsa facebook oldalát!