"Ha ebben a másodperctöredékben úgy tekintünk vissza az életünkre, hogy tudjuk: elszalasztottunk egy lehetőséget, amikor az élet csodáját ünnepelhettük volna - az a Pokol. Az viszont a Paradicsom, ha elmondhatjuk: 'Követtem el hibákat, de nem voltam gyáva. Leéltem az életem, és megtettem, amit meg kellett tennem.' "- Paulo Coelho -
Az életem végső összegzésétől talán még messze vagyok, most mégis egy fordulóponthoz érkeztem, ahol érdemes visszapörgetnem magamban az elmúlt hét évet...
A spirituális tapasztalatoknak, az önismeretnek nincs vége, mivel kezdete sincs: ezt nevezik ugyanis létezésnek. Mégis akadnak olyan mérföldkövek, ahonnan már tudatosabban, nagyobb figyelemmel lépkedünk ezen az úton. A keresés általában krízisélmények hatására indul el - halálesetek, betegségek, veszteségek - hiszen a sugárzóan boldog lelkiállapotban fel sem merül a változtatás igénye.
Hosszas előzmények után az én életem mérföldköve 2006. június 1-jére tehető, mikor beléptem egy valóságos ajtón a tizenharmadik kerületben és egy jelképesen is, ami befelé vezetett.
Ott kezdődött az én különös-furcsa, zuhanásokkal, felismerésekkel, küzdelmekkel, erőpróbákkal, szárnyalásokkal, sikerekkel és kudarcokkal szivárványosított hét évem.
Az önismereti útról részletesen beszámolni, ahhoz térképet mellékelni nem tudok, mivel ebben az izgalmas és megismételhetetlen mesében mindenki a saját élete hőseként a saját kihívásainak kell hogy megfeleljen.
Mégis megpróbálom hét pontba szedni az én legfontosabb felismeréseimet.
Elszántság
Az önismeret kemény erőpróba. Senki se várja, hogy húsz-harminc-negyven év problémáit, sérelmeit, berögzült viselkedési mintáit egyetlen hétvége alatt egy tollvonással feloldja. Mivel minél mélyebbre merülünk magunkban, annál több félelem, gátlás kerül a felszínre. S ha már az első akadálynál megrettenünk, és visszafordulunk, sosem jutunk el oda, ahová vágyakozunk. Gondoljunk csak bele, mi lenne, ha a mesebeli fiú már az első sárkány-próba előtt a földhöz vágná a kardját, és megszégyenülten hazakullogna a mama szoknyája mellé. Ülne, ülne és egész életében azon keseregne, hogy egy királyság ura és egy királylány hitvese is lehetett volna, ha kitartóbb és merészebb...Áldozat
Valódi változás nélkül nincs változás. Ahogy az én címerpajzs-felíratom hangzik: "Kicsit változni nem lehet!Sokaknál tapasztalom, hogy vágynak, vágyakoznak a változásra, de lehetőleg úgy, hogy közben ne változzon semmi az életükben. Legszívesebben a fotelban ülve, sós mogyorót rágcsálva egy sorozatot nézve szemlélnék végig kívülállóként az eseményeket. A kényelemről, a megszokásokról itt bizony le kell mondani. Áldozat nélkül ugyanis tényleg nincs győzelem. Nem véletlen, hogy a régi korok hősei is a csata előtt áldozatot mutattak be az isteneknek. Itt persze nem fehér ökrökre kell gondolnunk, hanem azokra a múltbéli dolgokra, hitrendszerekre, kapcsolatokra, amik a fejlődésünk akadályát képezik. Rengeteg görcsös ragaszkodást kell füstté változtatni ahhoz, hogy valami friss, valami új beszivároghasson az életünkbe.
Tiszta lap
A legfontosabb akadályt talán a szülői mintákkal való szembenézés jelenti. Pedig a felnőtté válás nem akkor kezdődik, amikor már hivatalosan is fogyaszthatunk alkoholt, vagy megházasodunk, esetleg gyerekünk születik... Hanem amikor elhatározzuk, hogy kezünkbe vesszük a sorsunkat, lélekben is elszakadunk a szülői háztól és anyánkban, apánkban felismerjük az esendő embert. Többé már nem idealizáljuk őket, megbocsátjuk az ellenünk elkövetett sérelmeket, belátjuk, hogy az adott helyzetben ők is pontosan azt a döntést hozták meg - még ha az nem is volt mindig helyes - amit az adott körülmények közt meg tudtak hozni.A gyökerek rendkívül fontosak, hiszen életünk égig érő fájának az alappillérei. Nem véletlen, hogy egy adott családba, karmába születünk bele. Viszont aki nem tudja letisztítani a gyökereit, hiába áhítozik egészséges lombokra, gyümölcsökre, netántán szárnyakra.
Hit
A hit számomra nem azonos az elszántsággal, bár a kettő kéz a kézben mozdít minket előre. Van, hogy az elszántságunk emel át egy nehéz élethelyzeten, de vannak olyan szakaszok is, ahol hit nélkül lehetetlenség továbbjutni. Nem látjuk az utat, csak tudjuk, hogy ott van. Mint az Indiana Jones és az utolsó keresztes lovag című film egyik utolsó jelenetében: hit nélkül elrugaszkodni, repülni nem lehet. Nekem ez sokkal nagyobb kihívás volt, mint az elszántság, ezzel az állomással én különösen megszenvedtem. Szerencsére voltak mellettem, akik hitre tanítottak, emlékeztettek.Őszinteség
Szintén fájó, sajgó seb: brutálisan őszintének lenni önmagunkkal. Majd ebből következően másokkal is. Felvállalni azt, ami valóban bennünk van: irigységet, kishitűséget, rosszindulatot, gonoszságot, hatalomvágyat, sóvárgást, gyávaságot. Akkor járunk jó úton, ha totálisan lemeztelenítjük magunkat az előítéleteinktől, s olyannyira sebezhetővé válunk, hogy már nem tudnak megsebezni bennünket mások előítéletei, véleményei, hangulatai, megjegyzései. Ez persze nem jelenti azt, hogy innentől kezdve üdvözült tekintettel lógázzuk a lábunkat egy felhő tetején (azt egészen máshogy nevezik a köznyelvben), de gyakorlással sokkal könnyebben lépünk túl a sérelmeken, nem azonosulunk másokkal és sokkal gyorsabban talpra állunk egy-egy kudarcélmény után. Nem lesz többé probléma szavakba önteni a vágyainkat, a sérelmeinket. Nem lesz többé probléma tiszta szívvel "igent" vagy "nemet" mondani.Tapasztalás
Az utat nem lehet fejben járni. Ahhoz tapasztalni kell. Bele kell merülni azokba az élményekbe és főképp érzésekbe, amikkel találkozunk. Jöhet düh, harag, fájdalom, szégyen, elutasítás, tévedés, de szerelem, szenvedély, lángolás, hétköznapiság, szürkeség is.Egyvalami nem ajánlott: beleragadni ezekbe az érzésekbe.
Az önismereti út során rengeteg emóció szakad fel, sokszor nem is a saját érzések, félelmek, hanem hozottak, öröklöttek. Meg kell tanulni megkülönböztetni a sajátokat a másokétól. Ki kell próbálni mindent ahhoz, hogy tudjuk, valóban azt szeretnénk, amit szeretnénk, nem pedig a szüleink, párunk, társadalom elvárásait ismételgetni. Julia Roberts az Oltári nő című filmben mindig olyan módon elkészített tojást szeret, amit az aktuális partnere. Egyszer (egy krízishelyzetből kifolyólag) leül négy különböző módon elkészített tojásétel mellé, és addig kóstolgatja, míg megtalálja az ízlése szerint valót. Ez az életben is hasonlóképpen zajlik.
Én abban a hitben nőttem fel, hogy nincs kitartásom, vagy hogy nem vagyok különösképpen tehetséges. Ezekről és még számtalan hitrendszeremről derült ki, hogy pusztán rosszul rögzült vagy hibásan futó programokról van szó és nem a valós értékeimről.
Áramlás
El kell fogadni, hogy az élet nem egy egyenes vonal, ami születéstől halálig vezet. S az örök boldogság egy másik létsíknak az ígérete. Mindig vannak hullámhegyek, hullámvölgyek, de ahogy egy folyó, úgy az élet is egy magasabb, tökéletese rend szerint kanyarog.Előszeretettel élek ezzel a képpel: az élet olyan, mint egy vadvízi evezés. Lehet rettegve a csónak szélébe kapaszkodni vagy örömmel, erővel az áramlással együtt mozogni - a sodrás így is, úgy is visz. Rajtunk múlik, hogy szidjuk a felbukkanó sziklákat, vagy eljátszadozunk velük. Rajtunk áll, hogy élvezzük a tájat, a napsütést, a kihívásokat, a lehetőségeket, vagy a nehézségekbe feledkezve észre sem vesszük azokat.
Én ezalatt a hét év alatt rengeteg mindent elengedtem, és pontosan annyival gazdagabb is lettem. Alászálltam az Alvilágba, a hét kapunál levetettem hét álarcomat, megtaláltam a Mélységben a kincseimet, és most itt állok, készen az életre...
Köszönettel tartozom elsősorban Pásztor Andreának, aki kísért az Úton és ahol kellett, lámpást tartott nekem. És Nádas Nándornak, aki a négy mágikus szóval ajándékozott meg: Akarni. Merni. Tudni. Hallgatni.
