A végtelen végesnek látszik, a tudat analógiája hordozza a végtelenség érzékelt darabjait.
- Frank Herbert -
A mostani időszakban rendkívül felgyorsult ütemben zajlanak az események. Az élet pillanatról pillanatra változik. Ami tegnap biztos és megingathatatlanul szilárd volt, mára már darabjaira hullott. Ami elképzelhetetlennek tűnt néhány hete, lehet, hogy holnap bekopogtat az ajtón. Az Ikrek jellemzője ez a változékonyság, a pörgés, a mozgás, de még a hónap alapenergiájához képest is felfokozott ez a tempó (köszönhetően a Kos Uránusz és a Bak Plútó szoros fényszögkapcsolatának).
Az Ikrek jegy (és most nem csak az ilyen napjegyű emberekről, hanem az időszak üzenetéről is beszélek) próbál folyamatosan értelmezni, megmagyarázni, ok-okozati összefüggésekben, józanul látni, az eszére hallgatni és közben megfeledkezik róla, hogy ő nem csak horizontálisan, hanem az égi és a föld mélyi rétegek közötti is könnyedén mozoghatna.
Beleragadva
Felismerni, hogy a nehézségek, a külső akadályok mind-mind a mi teremtményeink: amit az ember belül nem tud megoldani, az kívül, sors formájában bukkan fel. Lelki gubancok manifesztálódnak betegségek, balesetek, összetűzések, kudarcok, állandóan felmerülő, kilátástalannak tűnő problémák formájában. S hiába igyekszünk környezetünket változásra bírni, hiába olvasunk el ezernyi önsegítő, pozitív gondolkodásra serkentő könyvet... Mert a változást önmagunkon kell kezdeni és nem elég gondolkodni róla, cselekedni is kell. Ha ezeket beláttuk, továbbléphetünk.
A mélybe tekinteni
Ha eljutunk arra a pontra, hogy a világ jelenségeit - a véletleneket, a szinkronicitásokat - már nem tudjuk észérvekkel megmagyarázni, akkor érdemes megnyitni
magunkat szélesebb perspektívák, másik dimenziók
előtt. Nem kell megijedni, nincs ebben semmi misztikum mert életünk, tőlünk függetlenül is így működik. Itt csak a megértésről, az átlátásról van csupán szó. Képzeljünk el egy jéghegyet. Ha csak a vízfelszín feletti területet látjuk, azt gondoljuk: ennyi az egész. Pedig 90%-a mélyen a felszín alá nyúlik.
Ha lineárisan (a 10% irányába) gondolkozunk, a kauzalitás elvét követjük. Okból okozat lesz. Elvetek egy virágmagot - s virág hajt ki belőle, nem pedig retek vagy sárgarépa. Logikus.
Így működik a bal agyfélteke: racionálisan. A valóságot az öt érzékszerven keresztül érzékeli, így mindent létezőnek tartok, amit meg tudok érinteni, szagolni, kóstolni, hallani vagy szemlélni.
A jobb agyfélteke azonban függőleges irányban "gondolkozik", ami intuíciókon, analógiákon, ösztönökön, beleérzéseken alapul. Ezek az érzetek nem megfoghatók, nem megmagyarázhatók. Finom láthatatlan energiaszálak emelik be a tudatba őket. Eszembe jut egy kedves, régi ismerős, és megcsörren a telefon. Ő hív! Ez egyáltalán nem logikus, mégis létezik.