Azok az igazi hitetlenek, akik nem hisznek semmiben.
Se Istenben, se emberben. Nem hisznek önmagukban.
Nem hisznek az életben, az élet szentségében.
Nem hisznek az öröm lehetőségében. Nem hisznek abban, hogy segíthetnek másokon. Nem hisznek abban, hogy az életnek lehet, van valami értelme."
- Hankiss Elemér -
2013. december 17-én (budapesti idő szerint 10 óra 29 perckor) elérkezünk az idei év utolsó teliholdjához. Hold az Ikrekben, Nap a Nyilasban, kettejük között pedig a "tanító" tengely. A telihold feszültségét mindig az ellentétes pólusok összekapcsolódása adja, ahol egyik oldalon a tudatos akarat, a másik oldalon a tudatalatti ösztönök állnak.
Tudom és hiszem
Ám a kettő szorosan összetartozik, minden pillanatban egyszerre vagyunk tanulók és tanítók, kételkedők és hívők.
Ennél az állomásnál az intellektuális tapasztalatszerzésről van most szó, nem úgy, mint a Skorpió telihold tanításánál, aki az érzelmi élményeken keresztül próbált felrázni bennünket. Most elérkezett a megértés ideje.
A tudás és a hit kéz a kézben járnak. Elhisszük a szüleinknek, hogy a szavak, amiket tanítanak nekünk, azt jelentik, amit ők mondanak. Elhisszük az iskolában, hogy a matek, a nyelvtan, a kémia úgy van, ahogy a tanítónéni lediktálja.
Itt szerezzük meg az alapokat, a tudásbázist. Majd 180 fokkal később a tudásunkat összekapcsoljuk a magasabb rendű szellemiséggel és kialakul a világnézetünk. Ez az, amit már nem mi szívunk magunkba, hanem mások felé közvetítünk.
De minél önállóbbá válunk, a hitünk annál jobban meginog. Vajon tényleg úgy van, ahogy azt mások állítják? Van ennek vagy annak a dolognak értelme?
És a világ megértésével tudásunkat saját, mély, belső hittel erősítjük meg.
Kerek-e a világ?
Ez a hit a meggyőződéseken, tudáson alapszik, megértést, magyarázatot keres. A bizonyossághoz az út a kételyen keresztül vezet.
Hitrendszereink a tájékozódási pontjaink az életben. Elhiszem, hogy álmaim megvalósulhatnak, és tudni fogom azt is, mit tegyek ennek érdekében. Minden, amit el tudok képzelni, térképpé rajzolódik bennem, és hittel az utam odavezet.
Nagyon sok emberrel beszéltem, akikből ezek a tájékozódási pontok hiányoznak. Azért nem tudják önmagukat megálmodni, mert fogalmuk sincs, mit is szeretnének. Nem ismerik fel tehetségüket, vagyis azokat az adományokat magukban, amiktől ők maguk olyan tehetőssé válnak, hogy megoszthassák kincseiket a világgal.
Nem tudják a hivatásukat, mert nem hallják meg lelkük hívó szavát.
A mostani telihold ezeket a vívódásokat emelhetik bennünk felszínre, ezek várnak feloldásra. Nagyon fontos része az életünknek, hogy felismerjük magunkban az "élet szentségét" és saját életünk értelmét. Aki tudja, érzi, sőt éli ezt, annak kerek lesz a világ.
