Különleges újhold. Nem csak a Nap és a Hold áll együtt, hanem úgynevezett stellium (bolygóhalmozódás) alakul ki a Halak jegyében: a Merkúr és az Uránusz konjunkcióba kerül a Nappal, a Holddal, és néhány fokra áll maga a jegy ura, a Jupiter is.
Az újhold, vagy más néven "holt hold" idején az éjszaka sűrű és sötét. Ilyenkor a Hold visszavonul, eltűnik a Nap háta mögött. Energiájuk összeolvad: nincs férfi, nincs nő, nincs én és nincs te. Az egyesülés másodperce, mikor tisztán csak a mag létezik, az a csíra, az a sejt, amiből később bármi kialakulhat...
Bár az egzakt együttállás pillanata néhány óra csupán, a holdnélküliség három napig tart. A régi korokban ilyenkor az asszonyok visszavonultak, hogy elmélyüléssel, meditációval ünnepeljék meg nőiségük ősi titkát: a vér misztériumát, vagyis a menstruációt.
Az újjászületés és a megtisztulás pillanata: az elengedés és az új kezdete.
A néphagyományban az újholdhoz ehhez kapcsolódó szokásokat kötnek: ilyenkor kell új otthonba költözni, házasodni, böjtölni, hajat vágatni, gyógyítani, rossz szokásokat elhagyni.
A mostani együttállás pillanata olyan pillanat, mint amikor az elcsendesedésben, a csukott szemek mögötti sötétben hirtelen fény gyullad, villám hasít, üstökös suhan át az éji égen: és ennél a belső világosságnál meglátjuk azt, amit eddig a feketeségben csak sejteni véltünk.
Ez az isteni szikra. A felismerés. A meglátás.
"Behunyom a szemem, hogy lássak."
Paul Gauguin