Ebbe a csoportba tartozik a vérvörös rubin és a zafír is. Tulajdonképpen a vörös korundokat rubinnak, a többit zafírnak nevezzük, ami a legismertebb búzavirágkék szín mellett lehet színtelen (leukozafír), sárga, rózsaszín, zöld, vagy akár fekete is.
Van azonban van egy kivételes színárnyalat, amit saját névvel illetnek: ez a padparadsa.
Onnan lehet felismerni, hogy egyszerre ötvözi a vöröset, a narancsot és a rózsaszínt.
Olyan mint a felkelő vagy lenyugvó Nap pillanata a horizonton: az éjszaka és a nappal határán. Amikor épp kirobbanni vagy épp összesűrűsödni készülnek az árnyalatok: a lazac, a cinóber, a kármin, az aranybarna...
A neve szingaléz nyelven lótuszvirágot jelent.
A lótuszvirág nagy jelentőséggel bír a keleti kultúrákban. Indiában a csakrákat különböző szirmú lótuszvirágokkal ábrázolják. Egyiptomban az újjászületés szimbóluma, gyakori díszítőábrázolás mind kinyílt, mind bimbós állapotában. A buddhizmus legismertebb imádságában is felfedezhető a lótusz: "Om Mani" Padme Hum", ami szabad fordításban annyit tesz: drágakő a lótuszban.
A lótuszvirág az ellentétek határán lebeg: a zavaros, sötét víz (tudattalan, mélységek, átváltozás) és a ragyogó napfény (tudatosság, felismerések, spirituális kibontakozás) találkozásánál. A mocsárban virul, miközben szirma tiszták, érintetlenek.
A padparadsa maga a drágakővé vált varázslatos lótusz.
Az asztrológia számomra hasonló mondanivalóval bír: alámerülni a mélybe, majd onnan újjászületve a felszínre törni - és szemet gyönyörködtetően virágozni.
