Az elmúlt napokban a Plútó kiemelt pozícióba került (Nap és Szaturnusz szembenállását fogja közre kvadráttal), ezért is érett meg róla ez a bejegyzés.
Ez az apró, manapság már hivatalosan nem is bolygó, csupán "a Naprendszer trónfosztottja" törpebolygó hihetetlen erővel fejti ki hatását.
Titokzatos múltja és rövidke, 76 évnyi tündöklése tökéletes összhangba áll névadó istenével.
Felfedezése 1930 elején volt, hol a január 21-i, hol pedig a február 18-i dátumot jegyzik. Nevét bizonyos nézetek szerint Disney híres kutyája után kapta, más olvasatban éppen fordítva történt. Erről bővebben olvashatsz a National Geograpich "Plútó: a bolygó vagy a kutya volt előbb" című cikkében. Akárhogy is történ, a "véletlen" úgy hozta, hogy a harmadik mitológiai főisten, Zeusz és Neptunusz után a legifjabb, is helyet kapott az asztrológia területén.
Hádész
Harmadik generációs isten a görög mitológiában. Kronosz és Rhea fia, aki az apja bukása után felosztott világból az alvilág uralmát kapta.
Ha Hádésznak áldoztak, fekete állatot öltek, neki szentelt növény a nárcisz és a cédrus volt. Attribútuma a küklopszok kovácsolta láthatatlanná tevő sisak volt, neve is innen ered: aidesz, annyit tesz, láthatatlan.
Elszigetelt életet élt, ritkán látogatott a a felszínre, az Olümposz és az emberek dolgába nemigen avatkozott.
Számára nem avattak szentélyeket, nem tartottak neki ünnepségeket, nevét sem ejtették ki, nehogy magukra vonják a figyelmet. A mai köznyelvből is ismerős ez a szófordulat "Nem jó az ördögöt a falra festeni". Rettegték és félték, de nem szerették, mert nyomában - bár igazságos és időszerű - de mégis halál járt. Ő, a többi istennel ellentétben nem sújtott le dühből, haragból vagy féltékenységből emberekre, egyszerűen ha eljött az idejük, birodalmába fogadta a lelküket. De onnan már, kevés kivétellel, nemigen volt visszaút... Csak az újjászületés.
Felesége, Persephoné volt, akit a felszínről rabolt, de az év bizonyos szakában, fájó szívvel elengedett magától.