fotó: moviewallpaper.net
Látványosnak látványos, szórakoztatónak szórakoztató, amolyan "egyszer-moziban-megnézős-totál-agykikapcsolós". Alapvetően jók az effektek, pörgős a cselekmény. Sam Worthingtonnak jól áll a rövid khiton, és az egyszerű "nép fia" báj.
A hitelességgel azonban akad némi gond.
Nem azt mondom, hogy az összes történelmi mozifilm legyen száz százalékig autentikus, mert akkor nem sok mindent nézhetnénk (ugyan ki járna utána ott messze, Amerikában?), na de hogy ennyire ne adjanak a történeti hűségre! Az alkotók egy laza vállrándítással teszik túl magukat ezen, és ugyanilyen könnyedén felejtik el micsoda hatalom van a kezükben.
Pedig gyerekek, fiatalok, sőt felnőttek ezrei ülnek be egy ilyen filmre, akik nem fogják a moziból hazaérve lázasan bújni a mitológiai történeteket. Igazán így volt? Vagy mégsem?
Miért is tennék? Moziba mennek - látókört szélesíteni. Rendben is van, de a könnyed szórakozás közepette legalább tanulhatnának valamit. És az iskolában a tanárnőnek nem kellene a srácokat arról győzködni, hogy a görögök a héroszok történetét teljesen másképp jegyezték, mint Hollywood álomgyártói..
Perseus története elolvasható itt: Trencsényi-Waldafel Imre: Mitológia.
Nem sorolom a különbözőségeket, mert estig sem érnék a végére. Akit érdekel, úgyis utánajár. Csak kissé lelomboz ez a nemtörődömség...
Ja, és hogy hol voltak ebben a történetben a titánok? Csak a címében...