2015. március 18., szerda

Érzelmi ébredés: újhold és teljes napfogyatkozás a Halakban

"Nemet mondani másoknak: ez része a felébredésnek, ez gyönyörű. A felébredés része, hogy úgy éled az életedet, ahogy helyesnek találod. Értsd meg: ez nem önzés.
Önzés az, mikor másoktól azt követeled, hogy úgy éljenek, ahogy te helyesnek látod. Az önzés.
Nem önzés, ha úgy éled a saját életed, ahogy helyesnek látod."
(Anthony de Mello)

A Halak hónap újholddal kezdődött és szép keretképpen azzal is zárul. Ám ez most egy nagyobb, fél éves ciklus vége is lesz, ezért kezdjünk  visszatekintéssel.

Az újhold és a napfogyatkozás időpontja: 2015. március 20. 10 óra 36 perc.

Kedves naplóm!

Első bejegyzés: 2014. augusztus 25.
Elkezdődik a félévnyi újhold korszaka.
Most minden hónapban lehetőségünk lesz arra, hogy életünk különböző fejezeteit a saját elképzeléseink szerint formálhassuk. Ehhez elegendő fiktív tollat és papírt ragadni, mert az életterveket - egyelőre - a lelkünkben kell átírni.
Minden a rendrakással kezdődik. Nézzünk csak körül, hogyan is éljük a mindennapjainkat? Vannak, akik teljes életet élnek - maroknyi követendő példa. Mások - jóval többen - hol itt, hol ott futják a megunt, mégis végtelenítettnek tűnő köröket.

Én is a "mókuskerekes" csoportba tartozom. De már meglátom az ismétlődéseket, a beragadásokat, az élethelyzet-mocsarakat. Tudom, miket szeretnék átírni magamban...

Valahogy így indult ez a nagy, átalakító folyamat. Az élet a "takarításra" mindenkinek lehetőségeket kínált. Elhatározásokat, felismeréseket, de akár még szembesítő "problémákat" is hozhatott elénk.

Első tétel: kipipálva, második tétel...

Az elmúlt időszak "varázsereje" abban rejlett, hogy a Nap és a Hold mindig együtt érkezett a különböző jegyekbe. Tudatos elhatározások és mélyről fakadó ösztönök találkoztak össze ott, ahol a legdinamikusabb, legerőteljesebb az adott tartalom. Ott, ahol egyetlen pillanatban történhetett meg a lebontás és az újrateremtés. Lássuk tételesen, miket is érintettek ezek a felsejlő vagy nagyon is konkrét gondolatok:

1. Kapcsolódások
Az intenzív önkép-alakulás érintette a kapcsolatokat. Mindenféle kapcsolatot: szerelmeket, házasságokat, élettársi viszonyokat, üzleti társulásokat, barátságokat. S elsősorban az ezekről kialakított elképzeléseinket.

A tükörképek fellázadnak. Akár bennünk, akár körülöttünk, de az elkövetkezendő időszakban észrevehetjük ezt a változást.

Be kell látnunk, hogy a lélektárs nem egy elvont, romantikus elképzelés, hanem önmagunk letükrözése. Ahogy változunk, formálódik ez a kép is. Minél teljesebbek, egészebbek vagyunk, úgy válik társképünk is azzá.

2. Elengedés és elfogadás
Ezután következett a lezáratlan (érzelmi) ügyek felismerése. Szélsőséges önkorlátozó mechanizmusok, amik mélyen, tudat alatt "szabotálták", hogy kilépjünk az ismétlődésekből.

Ha valóban változni szeretnénk, nincs helye több megalkuvásnak, kétes értékű kompromisszumnak. Amiket eddig halogattunk, tologattunk, félresöpörtünk, megváltásra várnak.

Leginkább ragaszkodásainkban érdemes körülnézni. Olyan szituációkban, ahol kiszolgáltatottnak, tehetetlennek érezzük magunkat, amik folyamatosan megismétlődnek. Mi pedig észre sem vesszük, hogy nem csak ő kapaszkodik belénk, mi is foggal-körömmel ragaszkodunk hozzá. Végletes szavakat használunk "én mindig..." vagy "én soha...".

3. Gondolkodási sémák
Pince után a padlás következett: hitrendszereinkre is ráfért egy alapos portörlés, szelektálás.

A dolgok elképzelése és megvalósulása között a tudatalattink áll. Benne kavarognak a félelmek, a kishitűségek, bizonytalanságok és a kétségek... Ezért fontos, hogy tisztába kerüljünk valódi személyiségünkkel.

Az önismeret olyan, mint egy híd, amin keresztül átjuthatunk a túlsó partra. Csak merjünk beletágulni a valóságunkba! Érdemes szétnézni az életünkben, mik azok a gondolkodásbeli minták, amik elválasztanak bennünket attól, akivé lenni szeretnénk. Mind-ÉN-le-7-s-ÉG-es, vagyis minden lehetséges, hiszen minden teremtett dologban ott rejtőzik a végső értelem. Az már a mi "szűrőnk" eredménye, hogy mennyit hagyunk ezekből megmutatkozni, megvalósulni, kézzel fogható valós formát ölteni.

4. Felelősségvállalás
A téli napforduló megint csak önmagunkkal szembesített. Azzal, amit sorsnak, életcélnak, spirituális kiteljesedésnek nevezünk. Életünk hivatására, rendeltetésére kereshettük a választ, és életutunkban meglelhettük erre a feleletet.

Fel kell nőni végre önmagunkhoz, hogy belássuk, minden ami körülvesz bennünket, a saját "teremtményünk". Nekünk pedig vállalnunk kell a felelősséget alkotásunkért.

Vegyünk észre, hol tartunk most, de ítélkezzünk a múltunk felett. Hiszen ez csupán a tapasztalat. Ha nem tetszik amit látunk, vonjuk le a következtetéseket és bátran változtassunk az irányon, keressünk új utakat. Olyat, ami jobban megfelel valódi természetünknek.

5. Kreatív önmegvalósítás
A folyamat "hordaléka" volt a kreatív alkotóerők ébredése is. Bármit alkotunk is, önmagunkból hozzuk létre, ehhez azonban összhangba kell hozni a bennünk rejlő erőket az élettapasztalatokkal.

Érdekes analógia a tarot Bolond lapja. Ő az önmagává váló abszolútum. Kíváncsian indul neki a nagyvilágnak, egy távoli eszme vezeti, majd hosszú élettapasztalatokkal a háta mögött tudatlan bolondból bölcs bolonddá válik. De a lényege ugyanaz marad!

Az élet rengeteg álarcot, álruhát kínál fel: lehetünk tömegbe olvadóan trendik, polgárpukkasztóan egyénieskedők, spirituálisan átszellemültek vagy anyagba kockázott szkeptikusok, de az önismereti út, az individuális én-keresés végső soron erről szól: találj vissza önmagadhoz.
"Vagyok, aki vagyok." - s ha eszerint élünk, már nem szavakkal, hanem az élettel felelünk.


6. Álom-magok
Végül elérkeztünk az utolsó állomáshoz. A fentiek tükrében újraálmodhattuk az elképzeléseinket és ezeken keresztül jövőbeli önmagunkat. 

Ha változást, új dolgokat szeretnénk az életünkben előbb helyett kell csinálni neki. Le kell zárni, el kell engedni, ki kell söpörni - akár az idejétmúlt elképzeléseket, álmokat is. S most segítségképpen meglovagolhatjuk ennek az időszaknak az előrevivő hullámait.
Ami eddig szunnyadt bennünk, csendesen feszített, most felszínre kívánkozik. Megszabadulhatunk, felszabadulhatunk tőle.

És most...

Nézz csak végig a saját elmúlt fél éveden. Volt-e konkrét változás az életről alkotott elképzeléseidben? Tettél-e lépéseket, hogy mindezeket átformáld? Vagy csak szó nélkül mentél el az élet kínálta lehetőségek mellett?

A legtöbb esemény a felszínen még láthatatlan. Még nincs itt a tavasz, még nincs itt az újjászületés. Hiányzik valami.
A napfogyatkozás pecsétje, ami lezárja és érvényessé teszi mindazt, amit önmagaddal kapcsolatban új mederbe tereltél. De az új élet ígérete már a kertkapuban kopogtat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts with Thumbnails