Újhold a Rák havában: 2021.07.10 (03h17p)
☉☽
A mai újhold igazán különleges: találkozási pont – önmagunkkal.
A mai világban annyiféle szerepen, fórumon, mintán és elváráson keresztül határozzuk meg hogy kik vagyunk, hogy a valódi énünk elvész ebben a forgatagban.
Vannak a hivatalos élet maszkjai – a halálos komolysággal viselt munkaszerepek, illetve a családnak és a barátoknak fenntartott arcok. Mutatunk magunkból valamit a közösségi médiafelületeken – legtöbbször a szépet és a csillogót – miközben legbelül magányosnak és kiégettnek érezzük magunkat. Nem is szólva a családi mintákról és a társadalmi elvárásokról, amik a tudatalatti mozgatórugóink jelentős részét képezik. Sokszor azt hisszük, hogy saját vágyakat és célokat követünk, miközben az örökölt és kívülről támasztott igényeket követjük vakon.
A Rák 19. fokán, ahol az újhold éppen áll két energia érinti meg egymást. Először is maga a Rák csillagjegy, ami életünk érzelmi tengelyét adja, másrészt a Nap itt az Ikrek csillagképen halad keresztül, ami viszont az intellektusunk alapja. Mondhatjuk úgy is: az ész meg a szív találkozása.
Ráadásul a Wasat (δ Gemini) állócsillag fénye kapcsolódik hozzájuk, ami viszont magának az égi ikreknek az összefonódása. Castor, a halandó és Pollux, a halhatatlan karjai összeérnek, így erről a csillagról lehetetlen eldönteni, hogy a jobb vagy a bal oldali iker részét képezi.
Az arab Al Wasat kifejezés azt jelenti: "közép". Nevét nem csak az ikrek összeolvadása miatt kaphatta, hanem azért is, mert nagyon közel fekszik az ekliptikához, a központi körhöz. Az ekliptika pedig nem más, mint az Ég és a Föld virtuális metszéspontja.
Kivéve a középpontban. Az egyesülésben, ahol megszűnnek a fogalmakat szétválasztó határok.
Nem véletlen, hogy a Rák 19. fokának sábai szimbóluma az unio mystica, a "szent nász". Hétköznapi megtapasztalása a nő és a férfi egymásba olvadása, szakrálisan pedig az én feloldódása a világmindenségben.
Miközben ő maga is egy közép: az a pont, ahol átfordulnak a dolgok – életből halál, kötésből oldás, elmúlásból újjászületés. Nem a két végpont, hanem épp az őket egymásba rögzítő semlegesség.
Az öröm középpontjai: amikor nincs, közelítés, nincs távolodás, nincs hiány, nincs keresés – csak a tökéletes jelenlét. Annak felismerése, hogy nincs különbség.
Én vagyok az érv és a szenvedély, a toporzékoló egó és a derűs felsőbb én, a test és a mindent átható isteni mátrix, a teremtő és a teremtmény.
Ahogy Hamvas Béla megfogalmazta: "Minden lélek középpontja: az Én."
Tetszett a bejegyzés? Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!Érdekelnek az asztrológiai aktualitások? Kövesd a Padparadsa facebook oldalát!