Nap-Praesepe és Uránusz-Menkar együttállás: 2021.07.30
✨
Ismét két izgalmas állócsillag-együttállásunk van, így "kénytelen" vagyok billentyűzetet ragadni. Ma a vizek érintenek meg bennünket: a Nap a Rák csillagkép bölcsőjénél, a Praesepe-nél jár, míg az Uránusz a Cet ɑ csillagát, a Menkart érinti.
A vízi élőlények az érzelmekhez, a tudatalattihoz, az élet forrásához kötnek bennünket, ám ezzel az elementáris életenergiával a kapcsolatunk meglehetősen szélsőséges. Lehet félelmekkel teli vagy megnyugvást hozó, ijesztő vagy lenyűgöző – nagyban függ attól, hogy a sodró, változó, hullámzó és önátadást váró léterőkhöz milyen módon kapcsolódunk.
ε Cancri: Praesepe
A rák elsősorban az anyai minőséget képviseli, a generációk egymásba fonódó láncolatát. Hozzá az állóvizek tartoznak, az a biztonságos közeg, ahol egy ideig a magunk ritmusában fejlődhetünk – mint amilyen az anyaméh is – de ahonnan előbb-utóbb tovább kell lépni. Ki a nagyvilágba, a komfortzónán túl, szembenézve az ismeretlenség ijesztő árnyaival.
Az égi Rák elemei nagyon ismerősek lehetnek: a Jászolt (Praesepe) az Északi és a Déli szamár strázsálja: ezzel a képpel a karácsonyi betlehemezés során gyakran találkozhatunk. A Jászolt olykor Kaptárnak is nevezik. Ez tulajdonképpen egy nyílthalmaz, ami látványra olyan, mint egy "csillagkeltető".
Praesepe a lélek otthona. A méhkas az a termékeny világ, ahol még a halhatatlanság (méz) táplál bennünket. Itt rajzoljuk meg a következő életek blueprintjeit. Talán nem véletlen, hogy az emberré fejlődésünk tere az anyaméh nevet viseli.
A csillagkép legfényesebb, béta csillaga az "Al Tarf", ami azt jelenti "valaminek a vége". Az életbe lépéssel több minden is véget ér: kiszakadunk az édesanyánkkal való egységből, szakrális érelemben pedig
a lélek individualizálódik, vagyis leválik az univerzális isteniről.
A kínaiak szerint a Praesepe állócsillag "az ősök szelleme": itt találkoznak az elmúlt életek a jövendőbeli életekkel. További érdekesség, hogy a Földről nézve a Jászollal egy vonalba esik a Nagy Medve csillagkép θ csillaga, ami az "Al Haud" – "tavacska" – névre hallgat.
Így talán még jobban érthető az emberi ősi tudástárába, a tarot-ba rögzített kép, ami egy tavát kinövő rákot ábrázol. A 18. állomáson "meghal" a múlt (Hold), majd a 19-en megszületik az új, önmagával teljesebb én (Nap).
ɑ Ceti: Menkar
A rákkal ellentétben a cethal a legnagyobb, legismeretlenebb, legmélyebb óceánok lakója. Hatalmas, lenyűgöző teremtmények, a különböző kultúrákban a világhal megszemélyesítői. A görög mítoszban Kétó, Mezopotámiában Tiamat, a káosz mindent felfaló tengeri szörnye, az Alvilág kapuja.
A bálna elnyelő és a halálból visszatérő beavatása Jónás története, de a Pinoccio is hasonló körülmények között válik végül fabábúból hús-vér kisfiúvá.
Bár a két csillagkép meglehetősen távol fekszik egymástól (83° távolság a Zodiákuson), mégis összeköti őket több láthatatlan szál.
Héraklész (tizen)két próbája
A legismertebb görög hérosz (Hétköznapi hősök) második próbája a lernéi víziszörny legyőzése volt. Mostohaanyja egy hatalmas rákot küldött, hogy akadályozza őt és a rák híven teljesítette is küldetését: folyamatosan csipkedte Héraklész bokáját, miközben az a Hüdrával viaskodott. Végül azonban agyonütötte a rákot, akit Héra jutalmul az égre helyezett.
Utolsó próbatétele az Alvilágba való alászállás volt, ahonnan a háromfejű szörny-kutyát kellett a felszínre emelnie. A Cet csillagkép az ekliptika alatt található, így a Pokol elnyelő száját is társították hozzá.
További érdekesség, hogy Héraklész története szintén a Cethaltól indul, Kétó elől menekítette ki dédanyját Andromédát dédapja Perszeusz. A transzgenerációs kör bezárul.
Spirituális fejlődés
Első "beavatásunk" az életbe a prenatális 9 hónap, az anyaméhben eltöltött idő. Az itteni élmények, érzések belénk ivódnak és meghatározzák a kötődési mintázatainkat, a betegséghajlamainkat, a stresszhez való viszonyunkat, itt épül vagy itt sérül az, amit ősbizalomnak nevezünk.
Születéskor (jó esetben) a természet jelzi, mikor jött el az idő, hogy kilépjünk a világba és
az első levegővétellel birtokunkba vegyük a saját létezésünket.
Az a bizonyos "lélekterv", amivel kiválasztjuk a következő inkarnálódáshoz a kulturális hátteret, a családot, a nemzetet az egységről való leválás után a homályba vész – mondhatni eleve elrendeltetett.
Ezzel szemben az óceán mélyére való alászállás, az eredethez való visszatérés (a bálna gyomra) már egy tudatos döntés a spirituális fejlődés érdekében. A szabad akarat, ami elfogadja ugyan a sorsát – hiszen változtatni nem tud azon, hogy mikor és hova született – de a saját döntésévé teszi, hogy mihez kezd vele.
Itt történik az ősbizalom gyógyítása, amivel képessé válunk saját középpontunkban lehorgonyozni.
Az Uránusz (Semmi sem az, aminek látszik) totálisan felforgatja a világképünket, de a változó, kiszámíthatatlan, óceánként háborgó világban egy stabil pontot is mutat: önmagunkban.
Menkar a Cethal orrlyukait jelöli ki az égen, így a légzés erejére, a légzés tudatosságára is felhívja a figyelmet. A jelenlét eszközéül a jóga, a meditáció is a légzés figyelését, szabályozását, elmélyítését javasolja.
Tetszett a bejegyzés? Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!Érdekelnek az asztrológiai aktualitások? Kövesd a Padparadsa facebook oldalát!