Nap együttállás Castorral: 2019.07.13
Bevezető gondolat: "Minden meditáció elősegíti a megvilágosodást vagy rávilágít, hogy mi áll még az útjában." (Rüdiger Dahlke)
✨
Ma a Nap az Ikrek csillagkép alfa csillagával, a Castorral találkozik össze az égen, jövő szerdán pedig eléri a másik ikret: Polluxot.
Míg a legtöbb testvérmítosz viszályokról és ellenségeskedésről szól (Káin és Ábel, Romolus és Remus, Attila és Buda, bővebben: Ikerjogok), addig a görögök az ikerpárokban
az egység kétféle, de egymástól szét nem választható megnyilvánulását látták.
Mitológia
A dioszkuroszok Léda ikerfiai voltak, Kasztór a spártai királytól, míg Polüdeukész Zeusztól fogant. Tojásból születtek, mivel a szépséges királylányt a főisten hattyú alakjában csábította el. (Hattyúvá válás) Mindkét fiú erős volt, bátor és hősies, de apjuk révén egyik halandóságot, míg a másik halhatatlanságot örökölt.
Mindent együtt csináltak: vadásztak, kalandoztak, háborúztak, míg nem az egyik csatában Kasztór életét vesztette. Fivére nem akart elválni tőle, ezért saját halhatatlanságát áldozta volna, de apja inkább megosztotta kettejük közt az öröklétet. Így - bár fele időben az égen, másik felében az alvilágban tartózkodnak - továbbra is együtt maradhattak.
Csillagászat
Castor egy kettőscsillag az Ikrek csillagképben, "A" jelű csillaga 22-szer fényesebb a Napunknál. Viszonylag közel, 52 fényév távolságra van a Földtől, "testvére" azonban még közelebb, csupán 34-re.
Érdekesség, hogy Castor kapta meg az alfa jelölést, pedig Pollux kissé fényesebb. (Általában a csillagképekben az ɑ a legfényesebb csillag.)
A Geminidák meteorraj december 13-14. körnékén figyelhető meg.
Castor az elképzelt csillagalakzat halandó ikerpárjának a bal szemét, míg Pollux a halhatatlan iker jobb szemét jelöli.
Asztrológiai lélektana
Castor és Pollux a bennünk lévő kettősséget - halandó létünket és halhatatlan lelkünket jelképezi. Legnagyobb és leghangosabb elme-csatáinkat épp ennek az ellentmondásnak a feloldáskeresésével vívjuk magunkban.
Halandó: a test, a fizikai valónk - egónk - ami ennek a korlátozásának a csapdájában vergődik. Folyton menekülne, ide-oda csapong, ugrál, kergetőzik, elméleteket, félelmeket gyárt, múlton nosztalgiázik vagy a jövőről ábrándozik. Retteg az elmúlástól, a végtől, de a pillanatokat észrevétlenül felégetve, habzsolva, fogyasztva rohan a megsemmisülés felé.
Tér is idő foglya, ám sosincs jelen.
Pedig halhatatlan másik felét - a teljességét - épp akkor pillantaná meg, ha megállna és észrevenné önnön jelenlétét. Ha belakná a földi létezését, ha a végtelen és időtlen tartalommal töltené azt meg.
Az emberekben mindig is ott volt az igény a halhatatlanság felkutatására. Több ezer éven keresztül a nyugati vallások az isteni részt rajtunk kívül, egy felettes entitásban határozták meg. Keleten azonban isten irányába nem felfelé mutatnak, hanem belül, önmagukban keresik.
Egyre több emberben ébredezik a spiritualitás iránti igény, a vágy, hogy felfedezhessük magunkban azt, ami örök. Ennek az egyetlen lehetősége, ha a halandó (elmei és elemi) részünket kézen fogva elvezetjük az elmén túlra, a belső halhatatlanság csendjébe.
Itt is megtalálsz:
