Nap-Szaturnusz együttállás a Vízöntő 28. fokán: 2023.02.16
Ahogy korábban ígértem, összegzős időszakunk van. A Bak jegy utolsó fokán járó Plútó egy jóval hosszabb időszakot zár le, míg a Szaturnusznál "csak" 2020 márciusáig kell visszatekintenünk.
Az idézőjel több szempontból is idézőjeles. Míg az olyan transzperszonális égitestek, mint amilyen a Plútó inkább a kollektív körülményeket formálják, amire mi olykor felugrunk, mint egy induló vonatra vagy épp leesünk róla száguldás közben, addig a Szaturnusz maga a vonat, amit meg kell tanulnunk vezetni.
1781-ig, amíg fel nem fedeztük az Uránuszt, néhány kivételes, úttörő elmétől eltekintve nem voltunk részesei a kollektívnek. A személyiségjelölők a Naptól a Szaturnuszig leírták egy ember jellemét és sorsát, nem igen lehetett tovább tágulni ezeknél a kereteknél.
Valaki beleszületett egy közegbe, egy társadalmi rangba, egy rasszba, vallásba vagy nembe és ez gyakorlatilag meghatározta az egész életét. Hiába volt okos és kíváncsi egy nő, hazánkban a 19. század végéig nem tanulhatott egyetemeken. Hiába gondoljuk sokan, hogy a bőrszín csupán pigmentáció kérdése, Rosa Parks még 1955-ben keményen küzdött ezzel a kérdéssel. Lázadónak számított, mert nem adta át a helyét a buszon egy fehér bőrű utasnak. Ebből is látszik, hogy az a bizonyos "tágulás" nem ment egyik napról a másikra.
Most már a pszichológiának, a lélektani ismereteknek és a társadalmi struktúrák változásának köszönhetően (asztrológiai értelemben ezek a transzperszonális égitestek)
lehetőségünk van felszabadulni a meghatározó mintáktól, illetve a transzgenerációs keretektől.
A Szaturnusz az, ahol tudatosan bele tudunk állni a sorsunkat alakító változásokba. Az ő tanításai úgy működnek, hogy valami nyom, feszít, blokkol és ez engem arra késztet, hogy a felelősség áthárítása (a szüleim, a párom, a szomszédok, a kormány okolása) helyett, megvizsgálom a nyomasztó, feszítő, blokkoló érzelmeket.
A Szaturnusz olyan, mint egy lelki kiképzőtábor, kék-zöld foltokat szerzünk az egónkra, naponta küzdünk a feladással, de mégis csináljuk, kitartóan. És egyre bátrabbak, erősebbek leszünk, még végül az életre szóló bölcsesség és gyakorlati tudás ajándékával távozunk az új életszakaszba.
Ragyogó én a végtelen mindenségben
Kezdte a saját jegyében, ahol a Plútóval való együttállásához (Jelenem vagyok) szintén csatlakozott a Nap és a Merkúr, vagyis tudatosíthattuk, megérthettük, átgondolhattuk az éppen aktuálisan zajló folyamatokat. És ami zajlott, az egy határhúzás volt.
A fenti dátum után született gyerekek képlete a legárulkodóbb erről, nekik már nagyobb esélyük van a saját útjukat követni, mint az őseik által kijelölt ösvényen járni. Nem jelenti azt, hogy egy alkoholista szülő vagy egy mélyszegénység nem befolyásolja őket, de jóval könnyebben tudnak felszabadulni ezek alól a béklyók alól.
Mivel ez a küszöb és vele együtt ez a generáció egy új energetikai teret nyitott meg, kénytelenek vagyunk mindannyian efelé az irány felé haladni, ha boldogulni akarunk. Nekik az égiek kínálják fel a lehetőségeket, nekünk magunknak kell beleállni önmagunk felszabadításába.
A bevezetőben is említettem, hogy a "tágulás" nem máról holnapra történik meg, nem csak elhatározás vagy vágy kérdése, mindennapos gyakorlás és a változás szokássá tételének függvénye. Az égi "játszótér" is sok mozdító energiát ad.
A Szaturnusz először 2020 márciusában kopogtatott be saját Vízöntő otthonának ajtaján.
Milyen abszurd, hogy a belső felszabadulást egy külső korlátozáson keresztül kezdtük el megtapasztalni!
A pandémiára adott első reakció a bezárkózás volt, ami sokaknak egészen új perspektívát adott a kapcsolataikról, a munkakörülményeikről, a családi viszonyaikról, sőt az oktatási rendszerről is. Lélektanilag nagyon megterhelő volt, hiszen folyamatos bizonytalanság és szorongás "rezgett" a levegőben, ráadásul felszínre hozott egy csomó kollektív félelmet, megkülönböztetést, kiközösítést, megbélyegzést, elítélést.
Na, nagyjából ilyen a Szaturnusz: mostoha körülmények közt kell virágba borulni.
Ráadásul emelte a tétet azzal, hogy a hamarosan jegyet váltó Plútó előtt is takarított, vagyis nem csupán a saját transzgenerációs mintáinkkal foglalatoskodhattunk, hogy a kollektívbe is betöltöttük a rettegést vagy a felszabadulást. Egy világkorszak alapköveit helyeztük el közösen. (Egy új világkorszak küszöbén első és második rész)
Azoknak, akiknek nincs kedve újraolvasni, szemezgetek pár kulcsmondatot:
● Az, amit eddig önmagunkról és a tükröződő világról gondoltunk, egyik pillanatról a másikra semmivé lesz.
● Egyéni szinten is rengeteg olyan probléma van, amitől elszakadni, ami alól felszabadulni kellene: kapcsolatok, nem-szeretem munkák, zátonyra futott élethelyzetek. A múlt, a berögzült minták ismételgetése helyett rá kéne lelni a saját egyéni utunkra.
● Ezek a konstellációk előidézhetnek olyan válsághelyzeteket, melyek a kollektív tudatosságot növelik és fejlődésre késztetnek bennünket. Azért érzékeljük ezeket "pusztító" aspektusoknak, mert a személyes egó felépítését alapjaiban rázzák meg.
● Vízöntő maga a fejlődésre való törekvés, amit a Szaturnusz fejlődési kényszerré tesz. Érdemes megvizsgálni, hogy mennyire függünk a külső hatásoktól, körülményektől és mennyire stabil a belső identitásunk.
● Akinek nincs olyan célja, ami összekapcsolhatná őt egy nagyobb közösséggel (nevezzük ezt elhivatottságnak), gyakran elveszettnek érzi magát – ez ebben az időszakban még inkább felerősödhet.
A Vízöntő jegyébe véglegesen 2020 decemberében lépett a Szaturnusz, majd pár nappal később a Jupitert is "maga után húzta" sorsformáló erősítésképpen. Ez a bejegyzés a Mindenki egy csillag címet viselte, innen jött ennek a bekezdésnek az elnevezése is.
Szerencsés vagyok, vagy talán az én fókuszom a pozitív változásokra van kiélesítve – de rengeteg ember pozitív törekvését vagy tengelybe állását kísérhettem nyomon. Vannak, akiknél ezek az eredmények jobban realizálhatók, míg mások a keresési szakaszban bolyonganak, megint mások az első lépéseiket gyakorolgatva botladoznak, de nagyon sok ember lelkében ragyogott fel az a bizonyos csillag-élmény.
Az önismereti út nem a Paradicsomba vezet, hanem egy olyan viszonylagosan kiegyensúlyozott belső állapothoz, amivel könnyebben vesszük az élet akadályait, amin keresztül nem problémákat látunk magunk körül, hanem megoldásra váró helyzeteket és vállaljuk a felelősséget azért, akik vagyunk, ahogy gondolkodunk és a valóságért amit magunk köré teremtünk. Ha tudom, ki vagyok, mi az, amit szenvedéllyel, teljes önátadással tudok képviselni, akkor válhatok az egész részévé. – írtam ebben a cikkben.
Dr. Máté Gábor a Normális vagy könyvében hasonló gondolatokat oszt meg:
"Alapvető igényünk az önazonosság, az a tulajdonság, amelynek segítségével az ember hű marad önmagához, és az a képesség, amellyel önmaga pontos ismeretében alakítja a saját életét. Teljesen nyilvánvaló, hogy az önazonosság nem csupán elvont vágy, nem az önmaguk megreformálásáról papoló New Age-hívől luxusa, hanem a túlélési ösztönben gyökerezik. A legkonkrétabb és leggyakorlatiasabb szempontból egyszerűen annyit jelent, hogy ha az ösztöneink közölni akarnak valamit, azt felismerjük és figyelünk rájuk. Képzeljék csak el afrikai őseinket a szavannán, amikor megérzik, hogy egy ragadozó leselkedik a közelben. Vajon mennyi ideig maradnak életben, ha elnyomják magukban az ösztönös megérzéseiket? Aki autentikusan, önazonosan él, az hű marad a saját egyedi és eredeti lényegéből származó önmagához, amelyet a belső GPS-éhez csatlakoztat, hogy így tájékozódjon. Ez nem zárja ki a törődést másokkal, sem azt, hogy mások hassanak rá vagy befolyásolják. Az önazonosság egyetlen parancsa, hogy mi, és nem a kívülről ránk kényszerített elvárások legyenek a saját életünk szerzői és legfőbb meghatározói."
Az együttállás képlete
A Szűz egy zseniális energia, ami által különbséget tudunk tenni a jó és rossz, hasznos és haszontalan dolgok között. Megszakítás nélkül millió és millió gondolat áramlik keresztül az éteren és ez a világhálónak köszönhetően mi is folyamatosan "lehalásszuk". Fáradhatatlanul fürkésszük és elemezzük a rendelkezésünkre álló információkat, hiszen pontosan erről szólt ez a három év.
Mi tartozik hozzám? Kinek higgyek? Mi van a hasznomra? Kell-e félnem? Ez a folyamatos analizálás azonban szorongáshoz és idegfeszültséghez vezet. A belső élmény ugyanis nem a gondolat, hanem az érzelem.
Nem az a fontos, mit mondanak mások, hanem én hogyan érzem magam az adott helyzetben.
A megkülönböztetés képessége nem intellektuális, hanem ahogy Máté Gábor fogalmaz – ösztönökön, megérzéseken alapszik. A Halak Szaturnusz ezekbe a mélységekbe visz majd minket, sokkal kevésbé fogunk tudni agyalni. (Vagyis azt mindig tudunk, csak egyre inkább érezhetjük, hogy ez már nem visz minket előre.)
A hattyú szárnyai
Neve az arab "al janah" szóból ered, ami szárnyat jelent. A csillagkép alakjában valóban felfedezhető egy kitárt szárnyú madár, ezt nyáron figyelhetjük meg leginkább.
A csillagkép mítosza is nagyon izgalmas, ha lesz rá időm, egy kicsit rendbe teszem a róla szóló korábbi írásomat, de most maradjunk csak a szimbolikánál.
A hattyú a lélek átalakulásának a medicinája: apránként rávezet minket arra, hogy magunk mögött hagyjuk azt, ami már nem felel meg a természetünknek.
Mi ez, ha nem a Vízöntő Szaturnusz végső összegzése? A Rút kiskacsa című Andersen mesének a katarzisa az, amikor a kirekesztett, elkeseredett, önbizalom-hiányos madár belenéz a tó tükrébe és felismeri végre valódi önmagát. Majd a korábban csodált, ma már közösségévé vált hattyúrajjal a magasba emelkedik.
A hattyú szárnya az, amit a saját teljes lélekpotenciál integrálásának a szimbóluma. Nem véletlen, hogy az angyalok szárnyait is hasonlónak gondoljuk. Összekapcsolódunk isteni természetünkkel, hogy végre az igazi utunkat járjuk.
Azt hiszem, aki az elmúlt három évben belekóstolt a hattyúvá válás folyamatába (még ha olykor-olykor a rút kiskacsaság mintái vissza is húznak minket), az pontosan tudja, milyen ezeknek a szárnyaknak a hívása...
A Halak Szaturnusz újabb három évében – egy teljesen más aspektusból, más síkon – folytathatjuk az önmagunkká válást.
Ha pedig érdekelnek az asztrológiai aktualitások:
Kövesd a Padparadsa facebook oldalát!
